Tangl Balázs: A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára. Repertórium - A Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár segédletei 2. (Szombathely, 2019)

A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan története

az előrelépés fokozatos volt. A káptalan jövedelmeiből a kanonokok egyenlő arányban részesültek, kivéve a nagyprépostot, aki kettős részt kapott. Házaikat jövedelmeikből maguknak kellett fenntartani.

A kanonoki stallumok viselői egyben az új egyházmegye főesperesei is voltak. Mint arról már volt szó, korábban a prépost volt a Győri egyházmegye Vasvári főesperese. 1770- ben négy vasi főesperességet hoztak létre, melyek élén a négy oszlopos kanonok állt: a nagyprépost volt a szombathelyi, az olvasókanonok a németújvári, az éneklőkanonok a sárvári, az őrkanonok pedig az őrségi főesperes. 1777 után a két új kanonok a két zalai főesperességet kapta: a pápóci perjel a zalaegerszegit, a hatodik stallum pedig az alsólendvait.

Avasvári prépostot és a kanonokokat eleinte valószínűleg a püspök nevezte ki, idővel azonban (különösen a prépostok kinevezésébe) mind jobban megpróbált beleszólni a Szentszék, valamint Zsigmond király idejétől kezdve az uralkodó. A főkegyúri jog szigorú keresztülvitele azonban csak Mária Terézia nevéhez köthető: ettől kezdve a magyar királyok magukhoz vonták a kinevezés jogát, és a püspökök véleménye csak a hármas jelölés révén érvényesült. Ez lényegében az 1855-ös konkordátum után sem változott meg.

Új helyzetet az 1917-es egyházi törvénykönyv életbe lépése és az első világháború hozott: a főkegyúri jog szüneteltetése miatt a püspök javaslatára ismét a Szentszék joga lett a kinevezés. Ehhez a kommunista diktatúra idején (1957-től) még az Állami Egyházügyi Hivatal jóváhagyására is szükség volt. Végül a II. Vatikáni Zsinat és az 1983-as törvénykönyv végleg a püspökök kezébe tette le a kanonokok kinevezési jogát, a testület meghallgatása mellett.

A káptalan élén álló prépost ellenőrizte a kanonokokat és azok munkáját, intézte a hivatalos ügyeket, összehív8