Tangl Balázs: A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára. Repertórium - A Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár segédletei 2. (Szombathely, 2019)
A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan története
feltételezhetően a középkorban is volt belső szabályzata, erre több forrás is utal a 15-16. századból. Ez azonban a török kor végére alighanem elveszett és az 1713-as vizitáció már nem is tud róla. A káptalan belső életét, szervezetét azonban mind az 1697-es, mind pedig az 1713-as vizitáció részletesen leírja, melyek formailag ugyan nem szabályzatok, mégis a káptalan életét szabályozó szokások, hagyományok rögzítésének tekinthetők. Ezek figyelembevételével készíttette el Zichy Ferenc győri püspök a káptalan statútumát 1757-ben, igaz erről díszes kiadású oklevél nem készült, szövege is csak a vizitációkban maradt fenn. A káptalan statútumait 1781-ben Szily János és 1815-ben Somogy Lipót szombathelyi megyéspüspökök is írásba foglalták. Jelentősebb változást a 20. század hozott, mikor az 1917- es új egyházi törvénykönyv alapján 1924-ben Mikes János megyéspüspök új statútumot adott a káptalannak. Káptalani testület tagjai A hagyomány szerint a káptalannak a megalakulását követő korai időszakában 12 tagja volt, ez azonban forrásokkal nem igazolható. A kanonokok száma rendszerint 4-5 között mozgott: a három oszlopos kanonok (prépost, éneklőkanonok és őrkanonok) mellett általában még kettő kanonoki méltóság volt. A hiteleshelyi tevékenység és a káptalani oktatástörténet szempontjából is érdekes körülmény, hogy olvasókanonokkal először csak a 17 században lehet találkozni. A káptalan tagjainak létszáma végül a Szombathelyi egyházmegye létrehozásakor állandósult, így a székeskáptalannak hat tagja volt: nagyprépost, olvasókanonok, éneklőkanonok, őrkanonok, pápóci perjel és a hatodik stallumot betöltő kanonok. A stallumok között 7
