Tangl Balázs: A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára. Repertórium - A Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár segédletei 2. (Szombathely, 2019)
A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan története
A KÁPTALAN TEVÉKENYSÉGE A káptalan legfontosabb világi funkcióját a középkortól kezdve kétségtelenül a hiteleshelyi tevékenységében lehet megragadni. Mivel a magánlevéltár rendezését ez nem érintette, csak annyit említünk meg, hogy a 13. század elejétől már bizonyíthatóan hiteleshelyként működött, s a 18. században élt utolsó virágkorát követően ezen funkciója fokozatosan visszaszorult, majd az 1850-es évektől lényegében megszűnt. Fő működési területe ugyan Vas vármegye volt, de (különösen a középkorban) Sopron és Zala vármegye határos területeiről is sokan fordultak hozzá. A káptalan hiteleshelyi tevékenysége helyébe a 18. század végétől egy egészen másfajta funkció lépett: a pénzügyi kezelés és az intézményi felügyelet. Ezt jól jelzi, hogy a magánlevéltár több, mint harmada nem más, mint a különböző egyházmegyei intézmények, valamint egyházmegyei és magánalapítványok felügyeletéből és kezeléséből keletkezett iratok. A változásban meghatározó szerepet játszott az egyházmegye megalakítása. Az ennek nyomán létrejövő új intézmények pénzügyi, gazdasági felügyelete ugyanis a székeskáptalan hatáskörébe került, de gyakran működésükben is jelentős szerephez jutott. így mindenekelőtt ide tartozott a szeminárium, a kőszegi Kelcz-Adelffy Árvaház, a papi nyugház (Deficientia) és a székesegyház, valamint a hozzá tartozó zenekar. Ezek mellett a 19. század második felében az 1872-ben alapított püspöki elemi iskola, a szintén 1872-ben létrehozott Szent Imre Papi Nyugdíjegyesület, majd az egyházmegyei nyomda és ezen belül a Szombathelyi Újság gazdasági felügyelete került a káptalanhoz. A különböző intézmények mellett a 18. század végétől kezdve nagyszámú alapítvány kezelését is végezte a káptalan, így lényegében az összes egyházmegyei alapét és számos magánalapítványét. Előbbiek elsősorban különböző 13
