Tangl Balázs: A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára. Repertórium - A Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár segédletei 2. (Szombathely, 2019)

A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan története

segély- és nyugdíjalapokat jelentettek. Már a 19. század elején létrejött az Egyházmegyei Alap, a Szűkölködő Káplánok Segélyalapja, a Szűkölködő Papok Alapja és az Egyházmegyei Nyugdíjalap, melyek mellett a századfordulón az Egyházmegyei Szegényalap kezelését is a káptalan végezte. Emellett a magyar szokásjog szerint a káptalan feladata volt a püspöki törzsvagyon kezelése is. A káptalannak a püspökség pénzügyi életében betöltött meghatározó szerepe természetesen nem kevés konfliktusforrást jelentett a testület és a megyéspüspökök között, melyek közül a legszélsőségesebb és legismertebb Mikes János megyéspüspök esete.

A magánalapítványok nagyobb részt egyházi, kisebb részt világi személyek által tett különböző ösztöndíjalapok, tanítói alapok, szegényalapok, misealapítványok és intézményi alapok voltak. Külön kell szólni a misealapítványokról, melyek közül a legősibb a már említett Niczky-féle misealapítvány 1383-ból, illetve 1395-ből. Ezeknek két fajtája volt: a fogadott misék (missae votivae), melyeket a káptalan kegyeletből vállalt, illetve az alapítványi misék (missae fundatae), melyeknek végzésére az alapítók természetben vagy pénzben alapítványokat tettek. A kezelt alapítványok táblázatát rendszerint a vizitációk is közölték.

Végül a káptalan az egyházigazgatásban is fontos szerepet játszott. Nemcsak fontos pozíciókat töltöttek be a kanonokok az egyházmegyében, de a püspöknek számos egyházigazgatási ügyben ki kellett kérnie a káptalan véleményét, tanácsát.

14