Tangl Balázs: A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan magánlevéltára. Repertórium - A Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár segédletei 2. (Szombathely, 2019)

A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan története

uradalomhoz tartozott Szentpéter, Pápóc és Csonkás major. Végül a lipárti uradalomhoz tartozott Miiek, Kenéz, valamint Sárd és Zuggó major. Emellett a káptalan tulajdonát képezte még a Moson vármegyei Illmitz. Malmai voltak Sárd, Csernec, Miiek és Zuggó.

Az így kialakult uradalmi struktúrában a 19. század folyamán nagyobb változás nem történt, mindössze néhány birtokrész eladására került sor. Ezek közül a legjelentősebb Illmitz volt az 1870-es években, de a századfordulón a káptalan sorra megvált malmaitól és a kisebb, félreeső birtokrészeitől (így többek közt Zuggótól, Csehitől, Oszkótól, Mindszenttől és Jelitől). Jelentősebb változás a birtokigazgatásban csak az első világháborút követően történt. Mivel a káptalan gazdasági élete az 1920-as évek elején súlyos válságba jutott, 1927 és 1933 között egy nagyobb átszervezésre került sor.

A káptalan birtokait végül az 1945-ös földosztás során vették el, melyek ekkor a következők voltak: Lipárt, Kenéz, Vasvár, Pácsony, Győrvár, Olaszka, Kemenesszentpéter, Pápóc és Vág. Noha a káptalan minden kanonokja számára 100 hold földet igényelt és további 50-50 holdat a Niczkyféle misealapítvány és a székesegyházi zenealap számára (vagyis összesen 700 holdat), végül csak 100 hold szántót kapott Pácsony és 2 hold szőlőt Olaszfa mellett. Ezeket 1952-ben államosították, egy évvel később pedig a kanonokok szombathelyi házait is elvették.

A káptalannak a fő bevételeit kétségtelenül a birtokok adták, ezenkívül azonban még számos egyéb jövedelme is volt. A középkorban és a kora újkorban ide tartozott az egyházi tizedből való részesedés, valamint a hiteleshelyi tevékenységből származó jövedelmek, a 18. század végétől pedig elsősorban a különböző alapítványok kezelése után befolyt járandóságok.

12