Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)
Az egyházmegye intézményei
ZALASZENTMIHÁLYFA Érintetlen természeti környezetben, a világ zajától távol, még a legközelebbi falvaktól is félrehúzódva áll évszázadok tanújaként Zalaszentmihályfa temploma. Szokták bődéinek is nevezni, ugyanis a két falu közösen használja: a kettő határán áll. Zalaegerszegtől mindössze 15 km-re, délnyugatra. Az a falu, amelynek temploma volt a középkorban, ma már nem létezik. Lent a dombok alján alig néhány tucat ház Zalaszentmihályfa, és nem sokkal nagyobb Bödesem. 1410-ben tűnik fel első ízben okiratban Végszalatnok, mely Szentmihályfa másik neve volt. A XVI. század vége felé elnéptelenedett, a török idők után újra már a mai falu helyén épült fel, és nemesek költözhettek házaiba. így aztán 1690-ben már az úrbéri összeírás nemesi faluként tünteti fel. A Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt templomot 1424-ben említi oklevél először, de alapos művészettörténeti kutatásokkal csaknem pontosan megállapítható, hogy a román kori templom, toronnyal, hajóval, félköríves szentélyzárással 1220 táján épült, minden valószínűség szerint kőből. A törökdúlás idején nemcsak a falu pusztult el, de temploma is. Csak az 1755-ben végzett Kanonika Vizitáció jegyzőkönyve állapíthatja meg, hogy végre újjáépíthették a régi romokat, és újraszentelték Szent Mihály tiszteletére. A múlt század elején északi falához sekrestyét tapasztottak. Ekkor már két oltára volt, a fából készült kóruson orgona állt, a toronyban elhelyezett két harangja szólított imára. A sokszori renoválás, átalakítás nagyon átformálta a középkori templom külső-belső képét, de leginkább az 1923-ban végzett felújítás. Belül ekkor kapta az új poroszsüveg boltozatot, majd a tetőzet szükséges javítása után az egészet bádoggal borították. így várta csaknem ötven évig, hogy visszaállítsák eredeti szépségébe. A templomon 1966-ban végeztékéi a műemléki kutatást, majd 1970-71-ben a helyreállítást. E helyreállítás során visszakapta eredeti belső képét, miután megszabadították mindattól, amit idők folyamán ötletszerűen bevittek a belső térbe. Ma úgy láthatjuk, ahogy egykor készült: egyszerűnek és szépnek. 119 i
