Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

Az egyszerű szépséggel jellemezhető a szentély egységes liturgikus berendezése. Az oltár, a papi szék, az olvasóállvány jól illeszkedik a tér hangulatába. A téglaburkolat és a kő természetessége jól harmonizál, akárcsak a hajó tölgyfa padjai és a kazettás mennyezet. A templom védőszentjét ábrázoló, festett fa, múlt századi Szent Mihály szobrot a diadalív bal oldalán konzolra állítva helyezték el.

Templomunk külső képe már nem mutat ekkora összhangot. Ez azzal magyarázható, hogy tornya aránytalanul zömök, de eredetileg nem így festett, hiszen egy emelettel magasabbnak készült. Ha hozzágondoljuk az elpusztult részt, elképzelhetjük arányos szépségét. így, csonkán is szemet gyönyörködtető, különösen a helyreállított, faragott állatfejjel díszített hármas ablakok miatt. Ezeket az állatfejes (tehén, kos) vállköveket másodlagosan beépítették a barokk korban a falakba, ahonnan a restaurálás folytán emelték ki és építették be eredeti helyükre. így került vissza a bél letes román kapu legszebb dísze is, a timpanon domborműve. Ennek díszítő elemei: a félkörívben húzódó, egymásba fonódó inda, melyből levelek hajlanak vissza, és az alul látható szalagfonat. A domborművön a Bárány kereszttel a Megváltó szimbóluma, valamint a sas és az oroszlán. János és Márk evangélista jele fedezhető fel.

Ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi ezt az eldugott kis templomot, életre szóló élményben lesz része.

120