Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)

Az egyházmegye intézményei

náriumot, és a teológiai főiskolát. A következő tanulmányi évet Győrben kezdték meg az egyházmegye teológusai.

Az egyházmegye életének megbénítása az 1950-es évek elején volt a legsúlyosabb.

Az 1964. évi Vatikánnal kötött részleges megállapodás ellenére az egyházi élet adminisztratív korlátozása folytatódott.

1988-ban Szent István király Jobbját minden püspöki székhelyre elvitték. A szombathelyi egyházmegyében július 2-án került sor az ünnepségre. A hívek nagyszámú részvétele, az ország vezetőinek közreműködése az egyház életében is megmutatkozó jelentős változások előjele volt. A fordulat éve 1989-ben következett be: az Egyházügyi Hivatal megszűnt. Az országban jelentős politikai változások történtek, az állam és egyház különválasztását törvény biztosította. Az 1950. évi kényszerű megállapodást érvénytelenné nyilvánították. A lelkiismereti és vallásszabadság kimondása, a szerzetesi közösségek működésének engedélyezése új, szabadabb egyházi élet kibontakozását tette lehetővé. Szombathelyen a ferencesek, a szaléziánusok visszatértek rendházuk egy részébe, a premontreiek vállalták a Szent Norbert Lelkészség vezetését, Zalaegerszegen a ferencesek visszatértek kolostorukba, Kőszegre visszatelepült az Isteni Ige Társasága. A női szerzetesi kongregációk közül a domonkos és annunciata nővérek kezdték meg közösségi életüket.

1991-ben az ország több egyházmegyéjének sorában a szombathelyi egyházmegye is felkészült II. János Pál pápa lelkipásztori látogatására.

1 1