Szamos Rudolf et al. (szerk.): Szent Márton egyházmegyéje (Szombathely, 1991)
Az egyházmegye intézményei
A PÜSPÖKI SZÉKESEGYHÁZ A mai Templom tér épületegyüttesének leghangsúlyosabb s egyúttal legrangosabb tagja a püspöki székesegyház. Amikor Szily János korábbi terveit feladva az itteni elhelyezés mellett döntött, Hefele Menyhért, a tervező a két szomszédos, már meglévő épülethez igazodó homlokzatot és tornyokat tervezett. Az épület valójában sokkal nagyobb, mint ahogyan első pillantásra innen megítélhetjük, messziről uralkodik a város látványában. Építése 1791 -ben kezdődött, s olyan ütemben haladt, hogy 1 793 őszén a szentély már tető alatt állt. A külső és belső díszítés az építést követve folyamatosan haladt. Az épületet Eölbei János kanonok 1806. november 9-én áldotta meg. A munkák befejezéseként 1813 áprilisában az utolsó oltárképeket is a helyükre illesztik, 1814. április 29-én pedig ünnepélyesen viszik át a püspöki palotából Szent Piacidus vértanú ereklyéit. Ezzel a nagy mű 23 esztendő után végleg elkészült. Fennállása alatt természetesen számos javításon esett át. 1870-ben a tornyokot javították, 1923-ban pedig az épület külsejét tatarozták. 1894-96 között és 1939-43 között belső restaurálást végeztek. 1945. március 4-én a pompás-templomot légitámadás érte. Boltozatai beszakadtak, belső díszítései, így a freskók, oltárok és a műmárványozás is jórészt tönkrementek. A romhalmazból gpndos vizsgálattal sikerült a még felhasználható töredékeket kimenteni. A március 10-én megindult romeltakarítás nyomán pedig felmérhetővé vált a pusztulás tényleges mértéke, s megszülethetett a helyreállítás elvi és gyakorlati programja. A helyreállítás vezetésével Kovács Sándor megyéspüspök Hell Géza építészt bízta meg. Az újjáépítési munkálatokat Beer Ferenc kőműves és ácsmester vállalata végezte. 1947 szeptemberében sikerült az óriási épületet használható állapotba hozni. Ünnepélyes felszentelése 7-én történt. A mellékkápolnák bevakolásával, a betonpadló elkészítésével az építőipari munkák 1948-ban befejeződtek, az oltárok ideiglenes kialakítása, a megmaradt képek restaurálása és újak festése azonban természetesen még éveket vett igénybe. Az épület külsejét részben 1946-ban, részben 1958-ban tatarozták. Teljes külső helyreállítása 1973—1 976-ban történt. 12
