Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Visszaemlékezések
Dr. Horváth Lajos: Emlékeim dr. Székely László apátplébánosról Nagy tisztelettel és hálával emlékezem dr. Székely László apát úrra, akivel életemben négyszer is szerencsém volt találkozni, és életéből, munkálkodásából tanulni. Először kőszegi bencés diákkoromban láthattam és hallhattam őt a Jézus Szíve-templomban. 14 évig, 1938-1952 között volt Kőszeg tevékeny, buzgó és elismert plébánosa. Veni Sancte, Te Deum alkalmával a Jézus Szíve-templomban várt bennünket. Ilyenkor zsúfolásig megtelt diákokkal a templom. Ekkor még „iskolaváros” volt Kőszeg. Almomban sem gondoltam arra, hogy valaha híve leszek a győrvári plébánián, sőt, utódja Kőszegen. Elsőpénteken a hátsó gyóntatószékben ő maga is részt vállalt diákok lelki vezetésében. Tőle hallottam azt a megjegyzést, amelyet igyekeztem megtartani: a pap olyan legyen, mint az ügyes boltos, aki idejében kinyitja az üzletét, és már az első vevőt fogadja. Nem kell sorban állni és várni az eladóra. A pap is előzze meg a templomba igyekvő, imádkozni vagy gyónni akaró híveit. 1952 szeptemberében az egyházellenes korszak igazságtalan intézkedései miatt került Kőszegről Győrvárra plébánosnak. Akkor találkoztam vele, amikor indultam a Győri Hittudományi Főiskolára és szemináriumba. Húsz évig volt győrvári plébános: 1952-1972 között. Mint teológus és mint pap is gyakran hallgattam prédikációit, amelyekre egész héten készült. Hétköznapi szentmiséi után fél óráig elmélkedett és a következő vasárnapi téma tartalmán gondolkodott. A győrvári egyházközségi elnök egyszer megjegyezte, hogy nem is érdemeljük meg, hogy ilyen két nagyszerű papunk legyen, mint az Apát úr és Farkas Antal misszionárius atya. Szentbeszédeit mindig leírta, és „Sparso verbi semine” címmel (Hirdetvén az ige magvait) összefűzve hátrahagyta. Többször is mondta beszélgetés közben, hogy készület nélkül nem szabad prédikálni, s idézte a latin mondást: „Qui ascendit sine labore, descendit sine honore” (Aki készület nélkül megy fel a szószékre, az dics nélkül jön le onnét). Idős korára való tekintettel kisebb plébánia vezetését vállalta. így került Gasztonyba, ahol 1972-től 1983-ig volt a helység lelkipásztora. 1973-ban kerültem Szentgotthárdra, s így egy kerületben lévén gyakran megfordultam Gasztonyban. A kerület espereseként mindig rendben találtam nála az Egyházmegyei Hivatalhoz felterjesztendő iratokat. Híveit itt is látogatta, érdeklődött problémáik, sorsuk felől. Szívesen elment az esküvők után a lakodalmakba. Azt mondta, hogy itt is találkozik híveivel, hiszen Krisztus is meg650