Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 Hallom, hogy egyes elkeseredett kőszegfalvi hívek engem is okoltak, hogy miért nem mentettem ki őket. Ideiktatom azt a beszédemet, amelyet érdekükben a város közgyűlésén elmondottam: „Nem állítom okvetlenül egy sorba erkölcsiség és emberség szempontjából a kitelepítési rendeletet a zsidótörvénnyel. Azonban emlékeztet rá. Emlékeztet elsősorban azért, mert a kitelepítés is kiközösít a magyar hazából, és kiközösítéssel sújt olyanokat, akik minden érzésükkel csüngenek a honi földön és a magyar hazán, s minden vágyuk az lenne, hogy itt maradhassanak. Emlékeztet a zsidótörvényre annyiban is, hogy a kitelepítés ezer ellenőrizhetetlen módot és alkalmat ad arra, hogy gyönge lelkiismeretű emberek viszszaéljenek, embertelenkedjenek, és újra szégyent hozzanak szegény Magyarországra, amely pedig úgyis olyan bűnökkel és szégyennel tetézetten áll már a világ szeme előtt. Engem személy szerint azért is emlékeztet a kitelepítés a zsidók elhurcolására, mert a kőszegi zsidóknak köztiszteletben álló rabbija az utolsó napokban eljött hozzám, s búcsúzása alkalmával egy kis példázatot mondott, amelynek tanulsága ide illő. Egy királyról szólt, aki családjával és gyermekei nevelőjével indult a vasárnapi misére, de türelmét vesztette egyik fiának rendetlenkedése miatt s haragjában azt mondta a nevelőnek, hogy azt az úton lévő követ vágja a gyerek fejéhez. A nevelő dilemma előtt állott. Ha nem teljesít egy királyi parancsot: baj. Ha a gyerek fejéhez vágja azt a nagy kődarabot, még nagyobb baj. Úgy oldotta meg a dolgot, hogy a nagy követ apró darabokra törte, s a kavicsokat egyenkint úgy vágta a gyerek fejéhez, hogy kár nem eshetett benne. A király utólag megdicsérte s, megjutalmazta a bölcs nevelőt, amiért a parancsot is teljesítette, s a gyermekben sem tett kárt. Nos — fejtegette a tisztes rabbi — a zsidótörvény az a nagydarab kő, de a törvény alkalmazása embereken múlik, akik azt enyhíthetik is. De az is tanulság belőle, hogy másképp ítél a haragos közvélemény a törvény végrehajtóiról [ma], mint esetleg holnap. Ezért kérdezem föl: tettünk-e valamit annak érdekében, hogy a kitelepítési törvény, amely előreláthatólag igen derék embereket is sújt, kivitelezésében enyhüljön? Hangoztatni kívánom, hogy 1921-ben válaszút előtt állott Kőszeg polgársága, akar-e Burgenlandhoz csatlakozni, vagy Magyarországban maradni. Viharos népgyűlésen, nagy lelkesedéssel döntött a magyar haza mellett. Furcsa, hogy most válogatás nélkül, hazafit és hazaárulót egy kalap alá véve ki akarják taszítani a magyar közösségből azokat, akik híven helytálltak Magyarország mellett. Ez esetben nem a polgárok lettek hűtlenek hazájukhoz, a haza 360
