Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 lett hűtlen hozzájuk. Nem a polgárok viselkedtek mostoha gyermekként, hanem Magyarország viselkedett mostohaanyaként. A törvény szerint mentesül a kitelepítés alól az a hitves, akinek hitvese mindenképpen magyar. Kérdezem: mentesül-e a kitelepítés alól az a német anyanyelvű szülő, akinek gyermeke mindenképpen magyar, németül még köszöntem sem tud. Márpedig Kőszegfalván a szülők ismételten, a legnémetebb világban tartottak szülői értekezletet, amelyen kimondták egyhangúan, hogy a kultuszminiszteri rendeletek ellenére is magyar iskolai oktatást óhajtanak. Kőszegen pedig, ha jól emlékszem, iskolai beíratás alkalmával 1 kivételével, a fiúiskolában 3 kivételével minden szülő magyar ajkúnak mondotta be gyermekét. Kérdezem tehát: tiltakozott-e a város kellő eréllyel az ellen, hogy hazafiasán kiálló lakosságát néhány megtévedt ember miatt egyenlő bánásmódban részesítsék olyan mosoni vagy tolnai népséggel, amely állítólag nagy tömegben izgult és izgatott a magyar hűség ellen?” Hát így szórtam borsót a városháza nagytermének falaira. Május 17-én megjelent a kitelepítendők névsora. Nagy megrökönyödést keltett a névsor, mert olyan német ajkúak kerültek rá, akik Hitlernek és a Volksbundnak esküdt ellenségei voltak. így például Zatezáló ezredes özvegye, 75 éves, jámbor, kedves hölgy, aki el akarta csapni cselédjét, mikor az a Volksbund felé kezdett kacsintani. így Emmer Paula is, aki oltáraink díszítésével foglalkozik már sok év óta. És sokan mások. Szerencsére ezeket sikerült lealkudni, és még mintegy százat. Különben nagy a sírás-rívás, a zúgás részrehajlások miatt, stb. Meg kell hagyni, hogy a mentesítésekben a kompárté volt az oroszlánrész. Különben rendőrrel tele van a város, este 9 után nem szabad utcára menni. A plébánián szállásolták el a miniszteri biztost és helyettesét. Kőszegfalván a kitelepítések miatt már holnap meg kell tartani néhány gyermek elsőáldozását. Május 18. Kőszegfalván öten járultak ma első szentáldozáshoz. Onnan 18 gyermek megy el. 20 idetelepítendő jött meg háztűznézni. Fitymálják a dolgokat. Nem csoda. A falvaiak kis háztáji földjükön kívül szinte mind építő iparosok, kőművesek, ácsok. Csak gazdálkodásból nem tud megélni az új telepes. Hisz Falvának mindössze kétszáz holdja van. És nem is a legszorgalmasabb elem, amelyik oly könnyen hazát cserél. Néhány esküvőt gyorsan nyélbe ütöttünk. Volt, aki házasságkötéssel mentett meg egy leányt a kitelepítés „veszedelme” alól. A városháza tája nyüzsgött az emberektől, igazságkeresőktől, akik azt is felhánydalják, hogy listára kerültek, akiknek nem volt közük a Volksbundhoz, és 361
