Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Kőszegi krónika 1938 - 1952
1938 1939 1940 1941 1 942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 lehurrogták. A dolog kitudódott, Krampol orosz fogságba került, Jaross egyházközségi elnököt és Milosits kertészt elfogták, pár napig fogva tartották. Május 15. Ma délelőtt megérkezett az ún. Mentesítő Bizottság, amelynek az lesz a dolga, hogy megállapítsa a Németországba kitelepítendő volksbundisták listáját. Nagy az izgalom. Egy kőszegfalvai öregembert már meg is ölt az ijedség. így legalább honi földben marad. A bizottság tagjai — körülbelül heten vannak — meglett emberek, nem rosszindulatúak, lehet velük beszélni. Már máshol is működtek, vannak tapasztalataik. Tudják, hogy ilyenkor irigység, protekció, vesztegetés, gonosz ártani akarás is igyekszik őket befolyásolni megállapításaikban. A kompárt még bízik abban, hogy megmentheti azokat a volt volksbundistákat, akik a fordulat után egyszerre beállottak a pártba. A német anyanyelvű, de magukat magyar nemzetiségűnek vallott emberek bizonyára mentesülnek a kitelepítés „rémétől”. A határvárosokban mindenesetre szigorúbban akarnak eljárni, mint máshol. Ma délelőtt 11-kor tartottunk gyűlést, délután 3-tól 8-ig, holnap folytatjuk. Én mentem, aki menthető. A volksbundisták kitelepülése után üresen maradó házakból egyet a kőszegfalvai tanítónő számára akarunk megkapni. A fiú elemi iskolát és a Katolikus Legényegylet házát ismét lefoglalták az érkező rendőrség és hivatalok számára. Ismeretlen tettesek feltörték az 1721-ben épült Fájdalmas Szűz kápolnáját /a Kálvária-hegyen/, s kidobták a szobrot belőle. Az andalgói Szent Antal-kápolnát is feltörték, letörték a szép szobor karját. Május 16. Délelőtt a Nemzeti Bizottságban elég hamar ment a hátralevő kérvények átvizsgálása. A kommunistáknál lista volt, s ha valamelyik kérvényezőre elkiáltották: „Nem lehet: volksbundista volt!” — annak az ügye el volt döntve. Ülés után a helyettes elnök megköszönte közreműködésünket, s elmehettünk. Kijelentette, hogy ők teljesen függetlenül fognak eljárni. Estére kész lett a névsor: 443 személy fog kitelepülni. Este vacsora volt a Kulacsban, 25 vendég közt ott voltam én is, sőt, föl is köszöntöttem a Bizottság tagjait, mint a szorgalmas, lázas idegmunka szép példáit. A polgármester felköszöntője közben belépett az orosz városparancsnok, s kemény szigorral fölkérdezte, mi történik itt? Hogy mernek nélküle kitelepítéseket intézni? Mért a szegény proletárokat zaklatják, s a gazdagokat kímélik? Elmentek a városházára, tisztázták a szempontokat. Kielégítették a parancsnok büszkeségét, és talán — ha szabad ilyet föltételezni — kihúzták a kitelepítendők listájáról az ő protezsáltját, akinek a kedvéért a jelenetet megrendezte. 359
