Hoósné Péterffy Alexandra et al. (szerk.): Kőszegi krónika 1938-1952. Székely László apátplébános feljegyzései (Gencsapáti, 2015)
Pál Ferenc: Székely László krónikája elé
nyék kilépnek a szoros értelemben vett plébánia falai közül. A kőszegi plébános ugyanis virilis jogánál fogva automatikusan tagja lett a város képviselőtestületének, Kincs István működését követően pedig több gazdasági vállalkozás tulajdonosaként, illetve vezetőjeként is működött. Ráadásul a plébánia a város katolikus elemi iskoláinak fenntartója is volt. A kőszegi plébánosi méltóság viselője tehát közszereplő volt, s egyúttal fontos alakítója a város oktatási, társadalmi, és kulturális életének. A gépirat nem tekinthető szöveghű átiratnak, ugyanis az eredeti kézirat három kötete az eseményeket csak 1939- január 1-től 1951- április 27-ig rögzítette. Az ezen időhatáron kívül eső történések leírása a szerzői emlékezet termékei. Az eredetitől a másoló néhol egyéb helyeken is eltért. A napló elején a pengő helyett például több alkalommal forintot írt, holott azt csak 1946. augusztus 1-én helyezték forgalomba. Emellett a másolás során a gépelő több helyütt a későbbi történésekre utaló beszúrásokat helyezett el, ezt azonban külön jelezte: (NB! A másoló megjegyzése: stb). Ennek ellenére nem feltételezzük, hogy Székely a krónikát át akarta volna írni. Ezt bizonyítja, hogy a rá nézve 1972-ben már terhelő, vagy legalábbis kényes adatokat bent hagyta az átiratban. A forrás szövegét a mai helyesírás szerint közöltük, ott ahol szükségesnek véltük betoldásainkat szögletes zárójelben helyeztük el. Jelölés nélkül javítottuk a szerző egyértelmű, de az olvasást zavaró rövidítéseit: (Pl.: Jézus Sz. t.= Jézus Szíve-templom). A másolás során elkövetett hibákat — elírt, elgépelt adatokat, betűket — ha a tartalmi mondanivalót nem befolyásolta, jelölés nélkül javítottuk. Ott azonban, ahol az elgépelés kérdésessé tette a szöveget, szögletes zárójelben jeleztük. Jelölés nélkül próbáltuk javítani a hibásan írt, vagy rosszul lemásolt személyneveket is, ami a számos névváltozat miatt nagy nehézséggel járt. Székely László bejegyzéseit nem minden esetben rögzítette napi szinten. Gyakran előfordult, hogy több nap vagy hét történéseit foglalta össze. Részben ennek, részben az átgépelésnek köszönhetőek az ismétlődő dátumok, illetve, az események gyakran nem kronologikus rendű feljegyzése. A kötet végén csaknem 150 oldalas mellékletet talál az olvasó, amely a szövegben való elmélyedést segíti. A fogalomtárban található a törzsszövegben többször előforduló idegen szavaknak, kifejezéseknek az első előfordulásnál található lábjegyzetnél részletesebb leírása. A szövegben szereplő személyekről — a hatalmas adatgazdagság miatt — nem a lábjegyzetben, hanem egy külön életrajzi adattárban adtunk ismertetést. Nem szerepelnek az adattárban azok a személyek, akiknél Székely maga is csak monogramot használt, illetve azok, akiket kegyeleti okokból, mi szerié
