Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Bevezetés

fosztogatásoktól, nemi erőszaktól és a „malenkij robotra" való elhurcolástól való félelemnek. A buzgóbb vallásosságban és az egyház pozitív megítélésében alighanem döntő szerepet játszott az, hogy a plébánosok a harcok idején is híveikkel maradtak, osztozva szenvedéseikben, sőt rengeteg embernek óvóhelyet is biztosítva.

A szovjetek által végrehajtott fosztogatások tekintetében több körülményre is ki kell térni, melyek magyarázatul szolgálhatnak rájuk. Ezek egyébként jórészt alighanem megállnak a nők ellen elkövetett erőszakok esetében is. így elsőként kell megemlíteni, hogy egy-egy vidéket ért fosztogatások és erőszakoskodások nagysága úgy tűnik alapvetően attól függött, hogy mennyire jellemezte tényleges harctevékenység a környéket. Jellemző módon (de nem kizárólag!) azon vidékek, ahol a szovjet hadsereg nem ütközött nagyobb ellenállásba, kevesebbet szenvedett a lakosság, mint ahol komolyabb harcok alakultak ki.56 Ez még akkor is így van, ha a fosztogatást és a nők elleni erőszakot (kevés kivételtől eltekintve) tulajdonképpen általános jelenségnek tekinthetjük. Másik fontos tényező az alkohol volt. A bortermelő vidékek (Kőszeg környéke, illetve az oszkói hegyvidék például) sokat szenvedtek ettől a problémától. A harmadik fontos körülmény, hogy a lakosságnak tulajdonképpen nem volt ideje és főleg lehetősége megfelelően felkészülni a szovjet bevonulásra és a harcokra. Noha a háború ebben a szakaszában már aligha reménykedhetett bárki is a német győzelemben, a nyilasok retorziókat helyeztek kilátásba azokkal szemben, akik vereségről beszéltek, így ebbe a kategóriába tartozott az arra való felkészülés is. Gyöngyös Ferenc körmendi esperes-plébános írta, hogy „most utólag látja az ember mekkora jótétemény lett volna számunkra, ha ezekre a napokra felkészülhettünk volna. Annyit beszélt erről a propaganda, és mégis készületlenül talált minket. [...] A nyilas korszakban érthetően annyi volt a propaganda, hogy nagyon sok kérdésben a propaganda túlzásait láttuk csupán, másrészt pedig komolyan a védekezés és anyagi, lelki előkészülésről a defetizmus vádja miatt szó nem lehetett."57

A nők elleni erőszakkal kapcsolatban érdemes egy dolgot megemlíteni. Egyrészt rendkívül nehéz megállapítani ezek tényleges mértékét. A probléma ezzel kapcsolatban igazából az, hogy nem tudni,

“Ugyanakkor itt érdemes megemlíteni azt a jelenséget, hogy a vidékkel szemben a városokra (Szombathely, Kőszeg), illetve a nagyobb, tulajdonképpen városias településekre ez kevésbé igaz. Itt a fosztogatás és az erőszak gyakorta akkor is súlyos méreteket öltött, ha azt nem előzte meg komolyabb harc.

S7 Vö: 148-149. o. Gyöngyös Ferenc jelentése 1945. június 23.

26