Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Bevezetés
mennyi tényleges eset történt, s mennyi csak kísérlet, próbálkozás. Nemcsak az eltitkolás miatt, hanem az ellenkező okokból is, vagyis több esetben még az úgynevezett „köztudomású esetekről" is kiderült, hogy valójában nem történt tényleges erőszak, legfeljebb kísérlet. Fontos még egy megjegyzést tenni, mely ugyan a kárjelentésekben természetesen nem jelenik meg, a nők elleni erőszak problematikájához azonban szorosan hozzátartozik. Érdemes volna nagyobb figyelmet szánni annak a körülménynek, hogy a nyugati és a német hadsereggel szemben a Vörös Hadseregben nem létezett tábori bordélyrendszer. A következő szempont, amit meg kell említeni (igaz ez csak néhány esetben fordult elő) az a nyelv kérdése. Azon plébániák ugyanis, ahol volt valaki, aki tudott valamelyest kommunikálni az oroszokkal, az nagyobb eséllyel vészelte át ezeket az időket. Ez rendszerint egy-egy szlovén káplánt jelentett. Ebből a szempontból érdekes Kőszeg, hiszen miközben a város rengeteget szenvedett a fosztogatásoktól és az erőszaktól, elsősorban Prah Miksa szlovén káplán erélyes fellépésének köszönhetően a plébániának alig okoztak kárt a szovjetek. De a megye horvát lakossága is ebben a tekintetben némileg előnyt élvezett (lásd a Pinkavölgyi esperes összefoglalóját). A fentieken túl még két, igazából a banalitás tárgykörébe tartozó tényezőt kell megemlíteni: így a tiszt személye (azaz a fegyelem fenntartása), a másik az egyén habitusa. Utóbbi tekintetében több példát találhatunk előzékeny, sőt vallásos orosz katonákról, de ez jól meglátszik a papokhoz való viszonyukon is, hiszen miközben több helyen erőszak, halálos fenyegetés áldozata volt a helyi plébános, máshol kifejezetten előzékenyen, vagy legalábbis semlegesen viseltettek irányukba. Tangl Balázs Végül szeretnénk köszönetét mondani Benczik Gyulának, Boros Zoltánnak, Fóris Ákosnak, Hermann Istvánnak, Inzsöl Richárd atyának, Johann Karall atyának, Jozef Smej püspök úrnak, Kiss Máriának, Koltai Andrásnak, Lendli Erzsébetnek, Melega Miklósnak, Nagy Dórának, Pál Ferencnek, Petrik Ivánnak, Pozsonyi Jánosnak, Rónainé Magyar Krisztinának, Semei Ferencnek, Szalainé Bodor Editnek, Tirbus Ferencnek, akik értékes tanácsaikkal és segítségükkel hozzájárultak a kötet megjelenéséhez. 27 I
