Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Bevezetés
például: Nádasd, Táplánszentkereszt, Gencsapáti, Vép, Pöse, Káld, Alsóbagod stb. plébánosainak jelentéseit). A civil lakosság statáriális jellegű, tömeges kivégzéséről azonban nem tudunk. Ugyanakkor a halálesetekkel kapcsolatban általános következtetést pusztán a háborús kárjelentések alapján aligha lehet levonni, hiszen a haláleseteknél a plébánosok legtöbbször csak ezeket a tragikus eseteket részletezik.54 Emellett a körülmények bonyolultságát talán jól jelzi, hogy miközben Hermann Flórián izsákfai plébánost két szovjet katona összesen 8 lövéssel lőtte agyon, addig Rödönyi József letenyei plébános életét 14 társával együtt a szovjet bevonulás mentette meg attól, hogy a falu központjában a nyilasok nyilvánosan kivégezzék. A fosztogatások tekintetében két dologra világítanak rá a jelentések szerzői. Az egyik, hogy noha azokat túlnyomórészt egyértelműen a szovjetek (és a bolgárok) hajtották végre, hatalmas károkat okozva a lakosságnak, a német és magyar katonák mellett különösen a helyi lakosság vette ki belőlük a részét. Ráadásul a jelentések alapján utóbbi mértéke igencsak jelentős lehetett. Az elmenekülő közigazgatás, a lényegében megszűnt állam és az, hogy „a gyanú másokra terelődik''55 sokakat arra bátorított, hogy maguk is beálljanak a fosztogatók közé. Különösen az elmenekültek üresen maradt házainak, valamint a szabad prédára maradt kúriák és kastélyok kifosztásában „jeleskedtek" a helyi lakosok. Számos esperes kiemelte ezt az összefoglalójában (mindenekelőtt Székely László kőszegi, Gyöngyös Ferenc körmendi, Szekér Antal vasvári vagy Farkas László novai esperes), illetve a plébánosok is gyakorta írnak erről a problémáról. Sokat mondó, hogy Németh Ödön csákánydoroszlói plébános szószékre is vitte az ügyet hívei előtt. A fosztogatás ezen jelensége annak fényében is érdekes (bár a körülményeket tekintve egyáltalán nem meglepő), hogy a plébánosok legtöbbször egyöntetűen azt állítják, a háborús események a hívek vallásosságára általánosságban pozitív hatással volt. Még akkor is, ha a bevonulást követő első napokban, hetekben csak kevesen mentek misére (igaz, sok helyütt szünetelt is a misézés a körülmények miatt), de ezt az általános bizonytalanságnak tudták be, vagyis a 54 Ebben a tekintetben leginkább a halotti anyakönyvek feldolgozása vezethetne igazán komoly, értékelhető eredményekre, különösen az egyházi anyakönyveké, melyekben a megjegyzés rovatban sokszor bővebb információval is szolgálnak egy-egy halálozás körülményeivel kapcsolatban. 55 Lásd: Székely László kőszegi plébános jelentését. Vö: 117. o. 25 i
