Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Bevezetés
A Szombathelyi Egyházmegye háborús kár jelentései Jelen kiadványban a Szombathelyi Egyházmegyét a második világháborúban ért háborús károkról szóló összeírásokat és jelentéseket, valamint a hozzájuk tartozó püspöki körleveleket, köriratokat, leiratokat adjuk közre. A kötet (a püspöki rendelkezéseket és a mellékleteket nem számítva) négy fő részből áll, mely felosztást nemcsak a források eltérő provenienciája, hanem kronológiai szempontok is indokoltak. Az első rész a bombázásokkal kapcsolatos kárjelentéseket tartalmazza, melyek a püspöki hivatal iktatott anyagában (Acta Cancellariae) maradtak fenn. Kovács Sándor megyéspüspök először 1944. november 2-án hívta fel körlevélben a plébánosokat, hogy tegyenek jelentést valamennyi bombatámadásból eredő egyházi kárról, melyet december 8-i leiratában ismételt meg, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium felhívása nyomán. A legtöbb jelentés az utóbbira érkezett, melyek a 89/1945-ös iktatószám alatt maradtak fent. A beérkezett jelentések közül azonban csak azokat közöljük, melyek tényleges károkozásról számoltak be. Azon néhány beszámoló jelzetét, mely ezen kívül érkezett a püspöki hivatalba, lábjegyzetben tüntetjük fel. A második és egyben legterjedelmesebb rész a szovjet bevonulásból és az ezzel kapcsolatos harci eseményekből eredő károk felméréseit tartalmazza. Tulajdonképpen három különböző összeírás anyagáról van szó, melyek az Acta Cancellariaeban maradtak fenn, de külön kezelt tematikus egységként. Kovács Sándor megyéspüspök először május 15-én, alig egy hónappal a harcok befejezését követően kért egy általános jelentést a plébánosoktól a harcok okozta károkról. Ezt követően június 6-i körlevelében immár pontosan meghatározott szempontok mentén próbált képet alkotni az egyházmegye állapotáról, melynek alapvetően kettős célja volt: egyrészt az okozott károk pontos felmérése, másrészt ezek alapján a súlyos veszteségeket szenvedett és rászoruló plébániák megsegítése. A jelentéseket a plébániáknak, a lelkészségeknek és a szerzetesrendeknek az esperesi hivatalokhoz kellett eljuttatniuk, melyek összesítő jelentéseikkel együtt a püspöki hivatalhoz továbbították azokat. Végül a harmadik összeírásra 1945 decemberében került sor az Esztergomi Érsekség felhívása nyomán. A Magyar Katolikus Egyház ugyanis a németek által okozott háborús károk után kártérítési igénnyel szeretett volna fellépni a párizsi béketárgyalásokon, 21
