Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

pityókás orosz katona bevezeti őket az egyik kihalt udvarra és azt kérdezi tőlük: van-e Isten. Igenlő válaszuk után a levegőbe lődöz előttük, majd legalább látszatra, lehet, hogy tényleg a végsőre elkészülve a falnak fordítja őket, hogy tarkón lője őket. A két testvérünk halálra készen állva várta a következő percet, majd leereszti fegyverét és szabadon bocsátja őket. Idegileg nagy próbát állottak ki, de lelkileg még nagyobb kegyelemnek bizonyult ez a néhány pillanat.

Hogy mennyi asszony, vagy leány esett ezen első napokban áldozatul, még hozzávetőleg sem tudnám megmondani. Bizonyos, hogy elég sokan, de nagyon félek, hogy elegen voltak, akik a korábbi katonai megszállás alatt sem voltak már teljesen kifogástalanok. Néhány an hősies viselkedésükkel dicsőséget szereztek nemüknek, nemzetüknek és főleg a kereszténységnek. Még négy hét után is előfordul [t] kellemetlenkedés, de látszik, hogy az idő és [a] gyakorlat sok mindenre megtanította az embereket.

A legnagyobb baj volt az a sok bor, amit itt és a környéken találtak. Az utolsó hónapokban ide menekült az ország és ide menekült a balatoni bor. Bor nélkül lehetetlen, hogy ennyi atrocitás megtörténhetett volna. A másik tény, hogy leányaink kezdetben sokkal könynyebbnek látták a helyzetet és a két napos körmendi ostrom annyira kifárasztott mindenkit, hogy a nagyszombati orosz bevonulás pillanatnyi megkönnyebbülést jelentett. Körmenden csak egy halálos áldozata volt ezen erőszakoskodásnak e négy hét alatt és az újabb időkben többször hallottam esetet, hogy az erőszakoskodó kapott hol a nőtől, hol a környezettől ütlegeléssel kísért kioktatást. Mindent egybevetve ez a szenvedés sokkal nagyobb volt, mint maga az ostrom, vagy a kimondott üldözés, ez a szenvedés a bizonytalanságnak, az otthontalanságnak és tehetetlenségnek a szenvedése volt. Később jó lesz ezen eseményekre visszatérni, mert nagyon sok okulást jelentett ez az idő számunkra.

A hitéletről szeretnék egyetmást megemlíteni. Nagypénteken és nagyszombaton a pincékben volt egész Körmend, a szertartásoknak megtartásáról főleg a harcok miatt szó sem lehetett. Nem volt keresztkútszentelés, sem feltámadási szertartás. A nagyszombati legnehezebb éjszakából álmatlanul felkelve [az] emberek a házból kimozdulni nem mertek, csak valami négy ember, mert a templomig jönni, nálunk szentségimádásnak kellett volna lenni, majd egy későbbi napon fogjuk pótolni. Húsvét reggelén erős német repülő

166