Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
járatok voltak Körmend fölött, a templom ablakai kitörve, minden harci lárma az utca nagy némaságából szinte félelmetesen tört be a templomba. Én a pincében miséztem, de a káplánok és a hitoktató húsvétvasárnap már a templomban miséztek és azóta megszakítás nélkül mindennap mindegyikük ott misézett. Hétköznapokon híveink a sekrestyén keresztül jártak be a templomba, kezdetben főleg a robotolás miatt, ami Körmenden nagyon szervezetlenül és így állandó incidensek között történik, vasárnap már többen és mind többen jönnek. Vasárnapokon 5 szentmisét tartunk, prédikációkat inkább hirdetések formájában végzem, de litániát is tartunk. Templomunkat semmiféle bántódás nem érte. Az egyik éjszakán érkezett katonatömeg feltörte a sekrestye ajtaját, de úgy látszik, észrevéve, hogy templomban vannak, semmihez nem nyúlva visszavonultak. A toronyórát elindítottuk és az első hétvégén már rendesen harangoztuk. Orosz katonák részben kíváncsiságból templomba jöttek, de kivétel nélkül csendben viselkedtek. A hercegi várkápolnát kiszórták, Oltáriszentség már hetek óta nem volt, ugyanis a hercegi család már korábban elmenekült. A kórház kápolnájába is betörtek, annyira váratlanul jelentek meg, a kedves nővérek74 klauzúrája mellett van a kápolna, de a nővérek óvóhelyre menekültek és ekkor lehetséges, hogy a garázda legények nem tudták, hogy templomról van szó, elég az hozzá, hogy a cibóriumot a Szentséggel elcipelték. A nővérek, illetőleg a ferences atya, aki most rendszeresen a kórházban misézik, azonnal jelentette nekem az esetet, néhány órára ezen első jelentés után megkaptam a második jelentést is, hogy egy udvarban elszórva megtalálták a cibóriumot, sajnos csak egy szentostya volt ekkor a cibóriumban. A plébánia területén más templomi támadás nem történt. Az alsóberkifalui kápolna az úttest mellett a falun kívül fekszik, azt feltörték ugyan, de ott semmiféle felszerelést ezen kiesettség miatt nem szoktunk tartani, így jelentős kár nem történt, annál kevésbé valami megszentségtelenítés. A vidéken, illetőleg másutt egyházi ruhákat vihettek el, mert a hátrahagyott orosz dolgok, vagy mosásba küldött szennyes között többször találtunk ilyen ruhákat. De szent edényekhez tudtommal másutt nem nyúltak hozzá. Az istentiszteletek jövőben biztosíthatóak lesznek, csak a gyertyakérdés és a borkérdés lesz majd átmenetileg probléma. 74 A körmendi kórházban a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek (Sororoum Caritatis a Sancta Cruce) teljesitettek szolgálatot. 167 I
