Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)
Háborús kárjelentések 1945, 1946
el, így az itt maradt részek bekerítéssel voltak fenyegetve. Ez a tény különösen a visszaözönlő német-magyar katonaságra volt katasztrofális, de még inkább azon civil alakulatokra, amelyek Körmendről és vidékéről a gotthárdi és pinkamindszenti szakaszon igyekeztek Németországba jutni. Azt mondják, hihetetlen tömegek vártak bebocsátást a német határon és különösen a nyilasok szempontjából élet-halál kérdésről volt szó, nagyon sokan ott pusztultak el. Tiszta képem még nincsen mennyi emberünk veszett el, mennyien kerültek és milyen messze Németországba. Hadi szempontból nehéz volt még vagy egy hétig a körmendi helyzet, mert Pinkamindszent fölött egy terepzsák72 volt és néha félelmetes erejűvé hangosodott a tüzérség és mi mindig attól féltünk, hogy egy újabb körmendi ostromot kell átszenvednünk. Elképzelem mennyit szenvedtek ezek a vidékek. Szombaton délben kezdődött meg szenvedésünknek újabb fejezete. Ez azt hiszem mindenütt egyforma volt, hogy mégis kitérek egykét megjegyzésre, azért teszem, hogy Nagyméltóságodnak híveim szenvedésén kívül erényeikre is rávilágíthassak. Szomorú, hogy megfelelően felkészülve nem voltunk. A nyilas korszakban érthetően annyi volt a propaganda, hogy nagyon sok kérdésben a propaganda túlzásait láttuk csupán, másrészt pedig komolyan a védekezés és anyagi, lelki előkészülésről a defetizmus73 vádja miatt szó nem lehetett. Tudtuk, hogy a legyőzőitek sorsán kívül speciális szenvedések várnak ránk, mint a kifosztás, az asszonyaink, leányainknak megbecstelenítése, mégis egészen váratlanul ért például engem, amikor az első orosz katona lép be hozzánk, a gépfegyverek még javában kattogtak közelünkben és röpködtek a golyók fejünk fölött, az órámat kapcsolja le és így keres menekülő németet a házban. A nagyszombati éjszaka kitörölhetetlenül fog élni szenvedő lelkűnkben. Megdermedt e kis városka, pincékbe vonult mindenki, és férfiak a tehetetlenség vergődésében, a nők a legnagyobb szenvedés várásában töltötték el az éjszakát. A plébánia pincéjébe is jóformán óránkint nyitottak be, de semmiféle bántódása senkinek nem esett. Velünk, papokkal közönyösen bántak, de semmiféle a hivatásunkkal kapcsolatos kellemetlenségeknek kitéve nem voltunk. Csak egy dolgot szeretnék megemlíteni, Kozár káplán és Farkas Imre hitoktató délután egy kis szemlére az utcára vonultak, ott egy fiatal, 72 A katonai szóhasználatban a frontvonal félköríves beszögellését nevezték zsáknak. 73 defetizmus (latin): kishitűség, bukást váró magatartás. 165
