Rétfalvi Balázs - Tangl Balázs (szerk.): „Az Úr irgalma hogy nem vesztünk el.” A Szombathelyi Egyházmegye második világháborús kárjelentései 1944-1948 - Géfin Gyula Kiskönyvtár 4. (Szombathely, 2017)

Háborús kárjelentések 1945, 1946

a vöröskereszt javára szeretetadomány, amelyet még nem tudtunk a központnak elküldeni, s amelynek úgyis éppen ilyen természetű a rendeltetése.

Templomaink nagyobb károkat nem szenvedtek. A Jézus Sz[ent] Szíve templom homlokzatából akna vágott ki egy kisebb darabot, akna tett kisebb kárt a temetőtemplomban is. A J[ézus] Sz[íve] templom sekrestyéjét egy éjszaka feltörték, feldúlták, de csak néhány fehér- és selyemneműt vittek el, meg egy piros posztót. A Kálvária templom ajtait össze-vissza törték, minden fehérneműjét elvitték, az Oltáriszentséget, amelyet a nagypénteki Szent Sír számára tartogattunk, félredobták, de az aranyedényeket nem vitték el, /egy kivételével, amely talán még előkerül/. A kőszegfalvai templomban tanyáztak, mindent felforgattak, az egyházi ruhákat széttépdesték, az orgonát összezúzták, a szent edényeket kidobálták, de az Oltáriszentségnek nyoma veszett. Igen súlyos kárt szenvedett Kőszegfalva derék kántortanítója,35 akinek lakásában szeget sem hagytak. A Szent Imre templomhoz és a bencés templomhoz nem nyúltak.

A bencések 600 embert fogadtak be óvóhelyükre s több, mint egy héten át élelmezték őket, amivel a hívek nagy hálájára és tiszteletére érdemesültek. A rendház elég sok zaklatásnak volt kitéve, egy éjjelen az óvóhelyre is betörtek, lövöldöztek, leányokat követeltek, az igazgatót lelövéssel fenyegették garázdálkodó katonák. A királyi várnak náluk elrejtett mintegy 40 mázsányi kincsét és értékeit hatóságilag foglalták le. Még most is több menekült család élvezi a bencés székház páratlan gondoskodását. Amióta a rendőrség, a magyar közigazgatás és az orosz parancsnokság működését megkezdte, a garázdálkodások szórványosabban fordulnak elő és inkább a külvárosokban, a székházat nem zavarják.

Legtöbb szenvedésre a Sz[ent] Domonkos rendi zárdát méltatta az isteni gondviselés. A nővérek napokon át az óvóhelyeken laktak, de minden egyes éjjel megzavarták őket az orosz katonák, s erőszakoskodni akartak velük. De mindannyiszor sikertelenül. Egyszer azzal fenyegették meg őket, hogy kézigránátot dobnak közéjük, ha nem engednek. Ekkor hőslelkű igazgatójukkal36 együtt, aki egy percre sem távozott körükből, hanem mindig ott volt és védelmezte, báto35 Kévéi (Kohlnhoffer) Lajos 1940-től volt tanító Kőszegfalván. 1945-ben Szombathelyre költözött családjával.

36 Az domonkos nővérek tanítónőképzőjének igazgatója Németh Imre esztergomi egyházmegyés pap volt 1920— 1948-ig.

111