Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Balassa Gábor (1844 - 1851)

pöki palota előtti tér fényesen kivilágítva volt, s a kocsik sokasága nyargalt az udvaron át egész este. Jelen voltam én is - írja Horváth Ferenc plébános. Nagy aulikus25 volt. De azért 1848-ban a nemzetőrség zászlóját ő szentelte fel ünnepélyességgel.

Mikor a szabadságharc kitört, a szombathelyi papnevelő intézetből három kispap: Csecsinovits Ferenc26 (a későbbi Kemenes Ferenc veszprémi nagyprépost), Illés Ferenc27, a későbbi szombathelyi nagyprépost és Révy Ferenc28, későbbi egyházasfalui plébános is bevonultak, s honvédekké lettek. Kemenes Ferenc tiszti rangra vitte, és mint ilyen végigharcolta az egész szabadságharcot. Világos után sok-sok más tiszttel együtt bujdosni volt kénytelen. Bujdosása közben ke25 Udvarhű

26 Helyesen: Kemenes Ferenc (Bögöte, 1829. - Veszprém, 1905.) Mint piarista két próbaév után 1847-ben tanár lett Nagykárolyban. 1848-ban beállt honvédnek. 1849. június 14-én Perlasznál mint hadnagy mindkét karján sebet kapott. Seregével augusztus 20-án Karánsebes mellett letette a fegyvert. Ezután mint a Veszprémi Egyházmegye papnövendéke elvégezte a hittudományokat. 1855-ben pappá szentelték, veszprémi kanonok lett, 1898-ban nagyprépost. Ezek alapján Tóth József értesülése téves: Kemenes (Csecsinovits) Ferenc soha nem volt az egyházmegye kispapja. Erről részletesebben:Szendy László: Rendkívüli időkben a haza szolgálatában. In: A Szombathelyi Egyházmegye története II. kötet. Szerk.: Géfm Gyula. 409-419 p.

27 Illés Ferenc (Újkér, 1832. - Szombathely, 1911.) 1855-ben szentelték, majd rövid ideig nevelőként működött. Káplán volt Karácsfán, majd Pinkafőn. Plébános Nagyszentmihályon, kerületi esperes, szentszéki ülnök, 1887-től tiszteletbeli kanonok, 1894-től székesegyházi kanonok, zsinati vizsgáló, 1907-től nagyprépost. A bolgár nemzeti érdemrend középkeresztjének kitüntetettje.

28 Révy Ferenc, helyesen: Réffy Endre (Csénye, 1829. - Egyházasfalu, 1905.) A hat gimnáziumi osztályt Kőszegen végezte, majd 1845-ben belépett a piarista rendbe. Szentelése után Kanizsára került, ahonnan 1848-ban honvédnek állt be. Mint ilyen, részt vett a branyiszkói csatában, és az Ujházy-féle vadászcsapatnál szolgált a világosi fegyverletételig. Hosszabb ideig bujdosott, majd Szombathelyen és Győrben folytatta tanulmányait. 1851-ben ment át a Győri Egyházmegyébe. 1855. július 25-én áldozópappá szentelték. Káplán volt Csepregen és Csornán. Címzetes kanonok, szentszéki ülnök és zsinati vizsgáló volt.

39