Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Balassa Gábor (1844 - 1851)

rült el szülőfaluja szomszédságába, Káldra, hol egyik rokona, Desits Mihály a sárvári uradalomban szolgált. Ehhez állított be egyik este teljesen lerongyolódva a két társával együtt. Desits Mihály uram kérdésére, kik volnának a jövevények, Kemenes Ferenc kérdéssel felelt:- Mihály bátyám nem ismer? Csecsinovits Ferenc vagyok.- Isten hozott öcsém! Mi szél hordoz erre mifelénk?- Kedves Mihály bátyám, bujdosunk, szállást kérünk, de nem ám szobában, nem ám ágyban, hanem csak valahol a padláson vagy bármiféle fedél alatt.- Jó lesz a cselédszobában?- Igen, igen jó lesz. Kérjük, szalmát téríttessen a padlóra, mert hát mi piszkosak vagyunk.

Jó vacsora után lefeküdtek. Másnap Illés Ferenc és Révy Ferenc elbúcsúztak, de Kemenes még ott maradt mivel félt, hogy a zsandárok, kik mindenfelé magyar tisztek után szimatoltak, elfogják és közlegényképpen besorozzák vagy fel is akasztják, mert azzal vádolták, hogy Budavár bevétele alkalmával osztrák tiszteket kivégeztetett és legyilkoltatott. Rokona gulyásának ruhájába öltözve tehenes legényként szolgált, és éjjel a szénapadláson aludt. Két hétig tartózkodott itt, de végre így szólt Desits uramhoz:- Kedves Mihály bátyám, én a szénaillatot már nem bírom, nekem el kell mennem, s legjobb szeretném, ha kispap lehetnék újra.- Jól van, kedves öcsém, akkor hát megkérjük Balogh Ferenc29 plébános urat, ki szegről-végről szintén rokon, s vele bemegyünk a püspökhöz.

29 Balogh Ferenc (Szombathely, 1775. - Káld, 1854.) 1798-ban szentelték. Káplán, adminisztrátor, majd 1802-től plébános volt Káldon. Jánosházi esperes, kerületi tanfelügyelő, Vas vármegye táblabírája.

40 —^