Tóth József: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről - Géfin Gyula Kiskönyvtár 1. (Szombathely, 2014)

Balassa Gábor (1844 - 1851)

Balassa Gábor (1844-1851) Az 1854. évi papi névtár így ír róla: „Balassa Gábor 1844. március 28-án neveztetett az egyházmegye püspökévé. Az egyházi és világi, különösen jogi tudományokban nagyon jártas, éles elméjű és nagy emlékezőtehetségű, a püspökség jogainak ügyes védője volt, és ha szellemi tehetségeinek, lel­ki tulajdonságának testi egészsége is megfelelt volna, az ő korszakában még az akkori nehéz körülmények között is a legeredményesebb lett volna működése. 1851. augusztus 11- én életének 69., püspökségének 7. évében halt meg.” Veszprémi kanonok, s mint ilyen helytartótanácsi referen­­dárius24 volt Bécsben. Onnan került a szombathelyi püspöki székbe Bőle András halála után. Szombathelyen úgy ismer­ték, mint kényes, fényűző főpapot. Atyámtól többször hal­lottam, hogy rendkívül fényes fogaton, s mindig négyesben járt. Ő zárta el a püspöki palota átjáróját. Ha itthon volt, na­ponkint 11 órakor szokott kertjébe átmenni, hol sétáját vé­gezte. Ilyenkor szívesen állt szóba a templom mögötti terü­leten játszó gyermekekkel. A tisztaságra rendkívül kényes volt. Cselédjeit még egy-egy elhullott szalmaszálért is meg­dorgálta. A székesegyházba mindig határon ment a nagy ün­nepeken, melyeken a szentmisét ő mondotta. A kocsi hátul­­só bakján két díszbe öltözött huszár állott, a kocsis mellett komornyikja ült. Mozgalmas ünnepnapok voltak azok, melyeken István nádor volt vendége 1847-ben vagy ’48-ban, amikor is a püs­24 Előadó 38

Next

/
Thumbnails
Contents