Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc

üdvösségét; de mivel ez nem történhetett meg, ezért körlevélben1) hívja fel a papság figyelmét a veszélyekre, a hitközöny terjesztőire, titkos társulatok működésére, az egyházat támadó sajtó kártékony hatására; szükségesnek tartja azonban, hogy a lelkészkedő papságot is több hibájára, mulasztására figyelmeztesse.2)

Leghathatósabban ellensúlyozhatják az ellenség működését, ha papi életük tiszta, kifogástalan. És hogy élőszóval is védelmére kelhessenek a katolikus tannak és híveikben ezáltal megszilárdíthassák a katolikus meggyőződést, lelkűkre köti, hogy folytonosan képezzék magukat; ez volt egyik oka, amiért előbb is sürgette a zsinati vizsgálatokat.3)

Fordítsanak több gondot az iskolákra és állítsanak fel vasárnapi iskolákat.4)

A rossz sajtónak egyik hatalmas ellenszere a jó sajtó terjesztése a nép között, nevezetesen ajánlja a ,.Religio“, a „Katholikus Néplap“ s a „Katholischer Christ“ c. lapok terjesztését.5)

*) Litterae pastorales, quas Illustrissimus et Reverendissimus Dominus Franciscus Szenczy Dei ct Apostolicae Sedis gratia Episcopus Sabariensis AA. LL. et Phil, doctor ad saecularem regularemque clerum dioecesis suae dedit in festo Purificationis B. M. V. 1858. — „Pastoralis muneris officiis religiose functuri optabamus anno proximo praeterlapso Vobiscum in Domino synodaliter congregari et consilia cum caritate conferx-e: qua scientia et fortitudine, qua sollicitudine et vigilantia opus sit, ut oves ... curae Nostrae ac Vestrae concreditae a rapacium luporum impetu et insidiis defendi, a venenatis pascuis arceri, ad salutaria propelli et ad aeternae salutis portum deduci queant. Quod optaveramus, fieri non potuit. Quare filum sermonis, quem cum auspicio muneris Nostri Deo adiuvante coepimus et inter Vos ac fideles curae Vestrae concreditos successive commorati paterno cum affectu continuavimus rursus assumentes adiunctorum, quae sollicitudinem Nostram adaugent, difficultatum et periculorum, quae ministerium nostrum premunt, meminisse, quae ex pastorum munere animarumque salute sunt omnium auribus mentibusque infigere (Trid. sess. 23. c., 1. ref.), denique ea, quae constituta non paucos oblivioni tradidisse dolentes observavimus, in memoriam revocare decrevimus.“ Pag. 1.

2) U. o. 3. 1.

3) U. o. 4. 1. — 1854. aug. 18. és 1854. okt. 3. kelt körlevél.

4) V. Ö. 1854. szept. 2-án kelt körlevelét, amelyben szomorú tapasztalatok alapján arról panaszkodik, hogy a plébánosok nem végzik a gyermekek hitoktatását és ezért erélyesen figyelmezteti őket eme kötelességükre, amelyet maga az Ür ruházott vállaikra. Ebben is kéri, járuljanak hozzá közreműködésükkel a vasárnapi iskolák létrejöttéhez.

5) U. o. 4. 1. — Éber figyelemmel kísérte a sajtótermékeket és mindig felemelte tiltakozó szavát az erkölcsöt rontó irodalmi termékek ellen. Mikor megjelent Renan „Jézus élete“ c. műve magyar fordításban, 1864. jan. 5-én erélyes hangú körlevelet bocsátott ki. Nem fél nyíltan is kimondani: „Noha Szentséges Atyánk

46