Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VI. Dr. Kappel János: Szenczy Ferenc

Az afrikai misszió támogatását újólag lelkűkre köti.1)

Felkarolja az elaggott papok ügyét. Az eszme, hogy ehhez egy egyházmegyei alapot kell létesíteni, Boros Károly, szombathelyi esperes-plébánostól indult ki, aki az 1853. november 8-án tartott Szombathely-kerületi esperesi gyűlésen feltárta a deficiens papok szomorú helyzetét, melybe az egyházmegyei papság „elaggott korában jut, hacsak életében takarékosan nem gazdálkodott; addig is, míg a püspöki kar befolyásával egy nagy egyházmegyei segélypénztár nem létesül“, kerületi nyugalmazandó paptársai segélyezésére szólítja fel az egybegyűlteket.2)

A plébánosok nagy lelkesedéssel karolták fel az ügyet és mindjárt 307 forintot szavaztak meg évi segélyül a következő feltételekkel: A fizetési kötelezettség 1854. január 1-én kezdődjék, a pénz kiadatik kamatra és a kamatok az év végén a tőkéhez csatoltatnak; a segélyezés öt év múlva kezdődik.3)

Közben az ügy egyre halasztódott. Felterjesztették a püspökhöz, aki a maga részéről szívesen hozzájárul a deficiens papok alapjának létesítéséhez addig is, míg a felsőbb világi hatóság részéről is jóváhagyják.4) Az erre vonatkozó ügyiratokból kitűnik, hogy a helytartótanács sokáig húzta-halasztotta az ügyet — talán politikai szervezkedést sejtett — és a püspöknek is szemrehányást tett, hogyan történhetett ilyen a püspök tudta és beleegyezése nélkül.5)

Körlevélileg6) is felszólítja papjait, csatlakozzanak az

a tiltott és kárhozatos könyvek sorába iktatta, a világi hatóságoktól még sem tiltatott meg ennek olvasása, pedig éppen a világi fejedelmek állását és biztonságát veszélyezteti e könyv.“ Felhasználja mindjárt az alkalmat, hogy néhány utasítással lássa el lelkipásztorait arra vonatkozólag, hogy miképen adják elő híveiknek a jó könyvek olvasásának hasznát és miként akadályozzák meg az erkölcsromboló könyvek terjesztését.

*) U. o. 5. 1. — Már egy előző, 1855. jan. 31-én kelt körlevélben is buzdította papjait a missziókra való gyűjtésre, és amint ő maga írja ebben a Litterae pastorales-ben, nem hiába (eleemosynae ostendunt verba mea in terram bonam incidisse). Ö maga 29 forintot adományozott (1856. febr. 18-án kelt kimutatás), Veinhofer József (1856. jan. 22-én kelt levele szerint) 56 forintot gyűjtött; a lékai esperes, Streit György 8 forintot küldött. L. Püsp. lev. I. állv. 1856. évi iratok között.

2) „Religio“ 1853. 72. sz. 572. 1.

3) U. o.

4) Püsp. lev. I. állv. 1854. iratok 187. sz.

5) Püsp. lev. I. állv. 1854-i iratok 185., 186. sz.

“) 1857. február 17-én kelt II. körlevélben.

47