Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

de egymást sárral soha nem dobálták, tisztelték egymás poli­tikai meggyőződését és jóbarátok maradtak a társadalom­ban . .. bogy azonban most a kormánybiztos maga jár elő jó példával, hogyan kell a politikai ellenfélt sárral dobálni, ezt Kőszeg minden jóérzésű polgára nevében kikéri magának és jegyezze meg a főispánhelyettes úr, hogy van annyi becsü­let és tisztesség bennük, amiért tőle ilyen destruktív tanítást el nem fogadnak, hogy pedig padláson és pincékben gyüle­keznének, azt mint közönséges rágalmat visszautasítja. Kőszeg polgárai frenetikus lelkesedéssel tüntettek az egész beszéd közben, a legmegalázóbb címek röpködtek Obál felé most már, mire az dühösen fölugrott és az ajtónak ro­hant. Mielőtt azt még elérte volna, dr. Marton ügyvéd azzal állotta útját, hogy szemébe vágta: — Hazudik, ha nem bizonyítja, amit mondott. A leforrázott ember válasz nélkül tört ki az ajtón. Nagy konsternáció következett, de a miniszter néma maradt kíséretével. Csöndben megették az ebédet és távoztak. Az utca abcugolta őket. Ez történt március 16-án. S öt nap múlva, a kommu­nizmus kitörése napján Kincs Istvánt és dr. Martont már vit­ték Szombathelyre. Szombat volt. Reggel hat órakor a kórházba ment, on­nan a leány-, majd a fiúiskolába rendes hitoktatói órára, 10 órakor ért haza s otthon a vasúti árvaház igzgatója, Rodig István várta már. Talán öt perc múlva belépett két detektív azzal, hogy Kincs kövesse őket a rendőrségre. Kincs elment velük. Ott tudta meg, hogy Freiberger Jenő dr. helyét már Fischer-Halász foglalta el. Ö fogadta, értésére adta, hogy Rudapesten kikiáltották a tanácsköztár­saságot és mivel elfogatási parancsa van ellene, autóra ültet­ték s nyomban el is vitték. így került Szombathelyre dr. Mártonnál egy kocsiban és ott már csomó osztályostársat talált a rendőrségen. Még az­nap estén a törvényszéki palota esküdtbírósági szobáiba kvártélvozták, ahol aztán nap-nap után szaporodott a szá­muk. Hogy folyt az élete? Kincs apát válasza: Ez volt rám nézve talán az egyetlen hónap az életemben, hogy nem kel­lett másnapra programmot csinálnom. 30 465

Next

/
Thumbnails
Contents