Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
Húsvét előtti nap, április 19-én rendőrfedezet mellett dr. Marton és dr. Pintér társaival átkísérték a vármegyeház nagytermébe, ahol a szombathelyi munkástanács, illetőleg direktórium fogadta mindhármukat. Kovács József, az elnök azzal nyitotta meg az ülést, hogy őket, mivel a tanácsköztársaságra veszélyes individuumoknak minősíttettek, személyes szabadságuktól megfosztották, de most, hogy a tanácsköztársaság megerősödött, visszaadják szabadságukat, de további jelentkezés terhe mellett rendőri föl ügyelet alatt maradnak ezentúl is. Követelést egyet állítanak föl: elvárják tőlük, hogy ne politizáljanak. Akkor Kincs apát megkérdezte tőlük: — De mit prédikáljak, hogy magukat meg ne bántsam? — A tízparancsolatot — volt a válasz. — De ha a hetedikről beszélek: — ne lopj, nem fogják-e magukra venni, mikor elszedik a mások munkája gyümölcsét? Vagy a nyolcadik parancsolat nem fogja-e magukat bántani, akik mindig sajtószabadságról szónokoltak s most minden lapszabadságot a Vörös Újságba fojtottak? Erre meglökte dr. Pintér Lajos: — Hallgass, mert még baj lesz belőle — és ő vette át a szót: — Az urak ugy-e passzív rezisztenciát várnak tőlünk? — Azt. . . azt. . . hangzott a megelégedés moraja a teremben. És akkor beígérték mindhárman a passzív rezisztenciát. Végzést adtak, hogy mehetnek. Kincs apát még egy napot börtönében töltött, hogy egy húsvéti ebédet költhessen el még többi, visszamaradt fogolytársával, másrészt meg, mivel nem akart húsvét napján otthon fungálni, amikorra a tanácsköztársaság minden papnak kötelességévé tette kihirdetni a szószékről, hogy a kommunizmus a vallást nem bántja. Húsvéthétfőn ment haza Kőszegre s mindjárt megkezdte a passzív rezisztenciát, melynek rövidesen a kőszegi ellenforradalom volt a következménye, ami miatt azután később, júniusban forradalmi törvényszék elé állították.1) ‘) Adatok 1929. május 7-i leveléből. Sajnos a forradalmi törvényszék előtti jelenetekről és a passziv rezisztenciáról nem számol be a levél, „mert — mint Kincs írja — sok benne a humoros vonás és esetleg novelláknak dolgozom fel.“ 466
