Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

lelkésze, az is 1849 után, mert 1848—49-ben mint perlaki káplán csendben és buzgón dolgozott a lelkipásztorkodásban.

Honnan keletkeztek tellát személyével kapcsolatban a martíriumának legendái? Frideczky, miután átvételét a zágrábi elbocsátó alapján Szombathelyre kérte, tartózkodása helyéül ügyének elintézéséig Perlakot választotta, ahol első ízben káplánkodott. Miközben dispozicióját várta, történt, hogy 1850. október 8-án Zerjav Antal, az Alsó-Muraköz járás bírája váratlanul elfogatta, mikor ép ebédnél ült, mint kóborlót, jóllehet akkor már kezében volt Bagonyára, Zalarnegyébe szóló segédlelkészi küldetése, saját kezével bántalmazta, meg akarta kötöztetni, amire azonban poroszlói nem voltak hajlandók. Hat óráig börtönben tartotta, éjjel pedig plébánosának hasztalan kiszabadítási kísérletei után Varasdra vitette fegyveres őrrel Simunits főispán elé, aki azzal a meghagyással. hogy Perlakot különbeni eltoloncoltatás mellett 24 óra alatt hagyja el, elbocsátotta.1)

Az esetnek okát a püspökhöz és a császárhoz beadott panaszában Frideczky nem másban találja, mint „elatus animus, rancor illius erga me, item personae meae prostitutio“, azaz: a bírónak kevélysége, személye ellen való áskálódása és befeketítése akkor, mikor 10 hónapi perlaki szolgálata alatt közbeesülésnek örvendett, amikor kevéssel előbb, mint írja ő felsége szolgálatából Grazból kitüntetéssel tért vissza s amikor báró Haynau tábornoktól útlevele is volt.1 2)

Hogy politikának tényleg nem lehetett szerepe elfogatásában, azt a perlaki plébánosnak, Foky Istvánnak egy újabb bizonyítványa tanúsítja: „Frideczky György káplán úr, mióta itt mulatott, várván ő Méltóságától a szombathelyi Megyés Püspök úrtól azon kegyes rendelését, hogy hová mint segédlelkész utasíttatik, a Religiora úgy, mint a politikára nézve olly dicséretesen viselte magát, hogy itt Perlakon nem találkozhatik ember, aki ellene valamely balkifogást tehetne, azért is a rajta elkövetett igazságtalanságot és megmocskolást, nagyon sajnálom . . .“3) Különben is lehetetlen, hogy egy

1) L. 38/1851. sz. szentszéki ügyirat január 11-ről, melyben már másodízben tárja a püspök elé panaszát.

2) L. 325/E. 251. sz. szentszéki ügyirat május 19-ről, mellyel felségfolyamodvánnyal Balassa püspök a soproni kormánybiztos br. Hauer útján felterjeszti.

3) L. 963/1850. sz. szentszéki ügydarab mellékletét.

416