Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

post köszöntötte ékes latin beszédben. De nemcsak az ünnep­lésekben voltak szóvivők az egyházmegye papjai, kivették részüket a felkelő sereg részére való adakozásban is. Somogy Lipót püspök 50 mérő rozsot, 100 mérő zabot, a vasvár­szombathelyi székeskáptalan 200 mérő rozsot és 400 mérő zabot ajánlott fel badisegélykép. Nagy József nagyprépost és Eölbei János egyébként tagjai voltak a megye ügyeit a válságos időkben a megyegyűlés helyett intéző, szűkebb bi­zottságnak, s annak működésében tevékeny részt vettek. A szerencsétlen kimenetelű március 14-i győri csata után a fegyverszüneti tárgyalások során Vasvármegye két részre hasíttatott és Szombathely a Rábán inneni résszel francia megszállás alá került. A végnélküli hadisarcok behajtása alatt egyformán szenvedett mindenki, s az oly jelenetek, melyek Napoleon augusztus 15-i születésnapjával kapcsolatban a szelíd Somogy Lipót püspökkel előadódtak, fokozottabban tették próbára a hazájához és királyához hű főpapság türel­mét, s gerincességét.1) De megállta helyét kivétel nélkül min­denki. A megye nagygyűlése Kiscellbe hivatván össze au­gusztus 2-ra, a rendkívüli hatalommal felruházott állandó bizottság tagja: Eölbei János átköltözött a megye meg nem szállott területére, s már augusztus 25-én résztvett szükséges irományaival és elszámolásaival a Káldon tartott kisgyülésen. November 27-én pedig, miután a franciák november 20-án eltávoztak, az állandó bizottság visszaadta mandátumát a megyének, de a megyegyűlés a háborús ügyek anyagi vonat­kozásainak további likvidációját ismét csak reábízta.1 2) A 48-as idők szabadságharca volt az az időpont, mely újból nagy felelősség elé állította az egyházmegye papságát. A szabadság és egyenlőség szép eszméi mögött sok-sok libe­rális métely húzódott meg, melyekre nem igen volt tekintettel a szabadság mámorától ittas magyarság. A márciusi esemé­nyek forradalmi méhben születtek, s ez a forradalmi eredet rajta hagyta bélyegét a vívmányainak örvendező kortársakon és a forradalmi szellem észrevétlenül ivódott bele a lelkekbe. 1) L. Dr. Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története I. kötet, 271. 1. — U. o. 1. papságunk adományait Szily és Herzan püspöksége idején. 2) L. Balogh Gyula: Az 1809. évi insurrcctio és francia megszállás Vas­megyében Szombathely, 1885. 410

Next

/
Thumbnails
Contents