Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
A papi lelkekbe is. Tagadhatatlan tény az, hogy a magyar papság a 48-as idők viharában a belső papi disciplinája tekintetében elvesztette a helyes tájékozódást. A papság tanácsokat alakított, ahol a kor igényeihez képest kicsinyes, bár tagadhatatlanul vitális érdekei felől tárgyalt csupán, feledve minden magasabb szempontot. ,,A szombathelyi egyházmegye papságának Nyilatkozványa“ 1848. május 15-ről két egymástól eltérő példányban van kezeim között.1) Az egyik a központi papság nyilatkozata. Ez önérzetesebb és már tudatára ébredt a katolikus autonómia ügye elsikkadásának az országgyűlésen, ezt sürgeti (6. pont), s annyira megy önzetlenségében, hogy a 12. pont átjavított stilizálásban ekként szól: „Katholika egyházunk egész papi személyzetének a kath. egyház javaiból és alapítványaiból tisztes és illendő ellátását szükségesnek véljük ugyan, azonban az mikép eszközöltessék, részünkről abba csak a petitiónak törvénybe igtatása után kellő helyen s időben kívánunk bocsátkozni.“ Az íven a szombathelyi papság 12 tagjának sajátkezű aláírása és még 88 más pap rávezetett neve olvasható. A nyilatkozat tehát arra mutat, hogy a megyei papságnak helyén volt a szíve és esze s észrevette az autonómia nagy fontosságát. A feltétlenül konzervatív szellemre azonban a szövegből nem igen lehet mégsem következtetni. Mert a fenti kissé zavaros szövegezés, mely a kézírást tekintve, tudós Nagy János fogalmazásának látszik, a következő szöveget törölte: „Katholika egyházunk egész papi személyzetének a katholika egyház javaiból s alapítványaiból tisztes és illendő ellátását szükségesnek véljük ugyan, azonban az mikép eszközöltessék, részünkről meghatározni annyival kevésbbé kívánjuk, mivel főpásztoraink nagylelkűségében és buzgóságában bizodalmát helyezni fiúi kötelességünknek ismerjük.“ Tehát egyszerűen törölte a bizantinikus nyilatkozatot, mely a püspökök számára készült bizalmi szavazat akart lenni. Az aláírók közt pedig ott szerepelnek Szaniszló József, a szentéletű spirituális, Szenczy Ferenc, a későbbi püspök, Vadász Ferenc, Nagy János, Boros Károly, Kopsz János teológiai tanárok és szemináriumi elöljárók, Laky János szombathelyi plébános és mások. Még radikálisabban végzett a 12. pont szövegével a jánosliázai és sárvári esperesi kerületek papsága, mely az egész mondatot J) L. a szemináriumi könyvtár kóziratgyüjteményében. 411
