Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

lalkozásáról, mely neki nevet szerzett, a nyelvészkedésről. Már mint hittanhallgató nagy fáradsággal elért annyit, hogy az olasz, német, francia és görög könyveket minden nagyobb nehézség nélkül olvasta. Kitűnő nyelvérzékkel nyúlt már mint pap a perzsa és török nyelvhez, hogy azok nyelvtani szabályait a miénkkel összehasonlítsa. Kispap korában görögből fordított munkáját (Julianus: Császárjai) átjavította és 1806- ban kiadta. Másik, németből fordított munkájának (Emberismerő) kinyomtatását a királyi cenzúra megtiltotta. Régiségtani tanulmányainak gyümölcse lett az 1803-ban megjelent „Nummi comati Romani, quos museum dr. Kresznerics . . . complectitur.“

1804-ben rövid időre elhagyta a katedrát, a számára legkedvesebb helyet, mert gyenge szervezetét az erős munka aláásta. Medgyesi Somogyi János tanácsos Bécsbe hívta, hogy az üdülés keretein belül fiát a bölcsészeti tárgyakra előkészítse. bármennyire kitűntetőnek is találta a meghívást, a sokat mondó igent nehezen írta meg. Nehéz volt a válás a katedrától, mely 11 évig volt kenyéradója, nem volt könnyű az elszakadás attól a várostól, ahova annyi emlék fűzte. Végül kikötötte, hogy a kétévi nevelősködést elfogadja, ha katedráját azután visszanyeri. Mikor az ígéretet megkapta, átvette az ifjú tanítását. Növendéke használatára írta könyvét: Principia Doctrinae Christianae iuxta ductum catechismi Romani. — Szabad idejében eljárt a bécsi levéltárakba, s közreadta: Diploma Viti Nitriensis Eppi datum Eccl. S. Steph. Viennae. 1341. c. művét.

1806-ban visszatért Szombathelyre s tanítványait azzal köszöntötte: cathedram dilexi semper. Fokozott munkakedvvel dolgozott és tanított tovább. Ez időben írja róla Csehy József Kazinczynak: „Kresznerics felől még azt Írhatom, hogy világi pap, közel jár a negyvenhez, magas barna ember. A régiségekben igen jártas . . . különösen szeretem benne a mathematicus géniét.“ (1807. január 19., Kazinczy F. levelezése.

IV. k. 465. 1.) Rövid egymásutánban két munkát is írt: Diplomata, quae colligit additis votis et citationibus és Nummi patrii. Egyik a régi magyar okleveleket, másik a régi magyar pénzeket ismerteti. Ekkor kezdte meg a gyökérrendű magyar szótár adatainak gyűjtését is, melynek alapját öt kötetre terjedő közmondás-gyűjteménye képezte. Kresznerics tanári

382