Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

fesszor Bitnicz régészeti cikkeit németre fordította s a boroszlói Kunstblattban publikálta, a boroszlói tudományos akadémia 1825. február 25-én levelező tagjává választotta. A magyar tudósok és írók kitüntetésnek vették, hogy Bitniczet barátjuknak tisztelhetik s vele levelezésben állhatnak. (Bacsányi, Vörösmarty Mihály, Császár, Döbrentey, Kazinczy, Kisfaludi Károly, Toldy Ferenc és mások. —: Leveleik a prem. gimn. kéziratgvüjteményében vannak elhelyezve.)

Késői kornak fiai is tisztelettel adóznak neki.

Irodalom: Tud. Gyűjtemény 1820. VII. 130., 1821. X. 130., 1822. IV. 126., 1825. XII. 126. — Közhasznú ismeretek tára^ — Athenaeum 1842. 27. sz. — Üjabbkori Ismeretek Tára. — Ferenczy és Danielik Magyar írók I. — Vasárnapi Újság 1871. 31. sz. (arcképpel). — Szabó Imre: Emlékbeszéd Bitnicz Lajos felett. Pest, 1872. (Értekezés a nyelv- és széptud. köréből III. k. 3. sz.). — Szinnyei: Repert. Term, és Tört. I. — Toldy, M. Nemz. írod. Tört. 1878. — Petrik Bibliogr. — Magyarország Vármegyéi és Városai III. 341. — Szinnyei: Magyar írók I. 1092—3. — Magyar Sión 1893. 843. — Arch. Értesítő 1871. V. — Századok 1871. V. — Vasmegyei Lapok 1871. — Vasmegyei Közlöny 1871. — Kath. Néplap 1866. XII. (arcképpel). — Lipp Vilmos: Bitnicz jellemrajza. Fővárosi Lapok. 1871. 237. — Lipp: Bitnicz utazási naplója. Figyelő 1871. 4L, 42., II. 1877. — Kazinczy levelezése több kötetében.

Dr. Boros Károly (1812—1883). Sokat hallatott magáról életében, mégis kevés emlék maradt róla. Magyarósdon született 1812. december 15-én. Előkelő családból származott. Atyja Boros László táblabíró, anyja báró Neszményi Klára, keresztapja gr. Batthyány Károly volt. Iskoláit Szombathelyen végezte s mikor Bőle püspök a jóbizonyítványú fiút kispapjai közé felvette, tanulmányainak végzésére a budapesti központi papnevelő-intézetbe küldte. Éles tehetsége könnyűvé tette a nehéz egyetemi tanulmányok végzését, azért maradt elég ideje nyilvános szereplésre. Ez időben alakult meg a szép múltra visszatekintő Magyar Egyházirodalmi Iskola, Boros Károly ott szerepelt az alapító tagok között, sőt IV. éves korában főjegyzővé is választották. Mint kispap sikerrel forgatta a tollat, nagy kár, hogy később ebbeli tehetségét parlagon hevertette. A pesti kispapok régebben minden évben meglepték az irodalmi világot egy-egy kötet értékes eredeti, vagy fordított munkával. Boros munkáját két évben is kinyomtatásra méltónak ítélték s így látott napvilágot 1833-ban Az isteni gondviselés c. munkája, 1835-ben pedig sz. Ambrus híres gyászbeszédét fordította le: Super Satyrum. 1835-ben felszentelték s tanulmányainak tökéletesítésére a bécsi sz. Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő intézetbe küldte píis-378