Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag

poke. Tehetségével itt is elismerésre tett szert s 1839-ben mint a hittudományoknak és a keresztény bölcseletnek doktora tért vissza egyházmegyéjébe.

Itthon mindjárt kitüntető állást kapott: teológiai tanárnak nevezték ki s a dogmatikai katedrát hízták rá. Tizenegy évig tanított Boros a szemináriumban, közben magára vállalla a líceumi növendékek hittantanítását s az ifjúsági szónok hivatását is.

1850-ben elment Boros Szombathelyről s a budapesti egyetemen kapta meg a hittani tanszéket, de már 1854-ben vissza is jött Szombathelyre. Nem a tudománya volt kevés, hisz nálánál komolyabb dogmatikus főt nem igen találtak, de a természete volt rossz. Kissé önfejű, kötekedő lélek volt, ki a maga állításából nem akart engedni s ezáltal magának is, társainak is sok kellemetlen percet szerzett. Jól tudta ezt Szenczy püspök, hisz éveken át tanártársa volt, azért Szombathelyre visszahozta. Ekkor balt meg Laky János szombathelyi plébános. Három nevet emlegettek örökében: Tóth Zsigmond, a plébánia adminisztrátora, dr. Kopsz János, a püspöki titkár s Boros Károly egyetemi tanár voltak a várományosok. A plébánia Borosé lett, Tóth Zsigmond a molnárii apátságot, Kopsz pedig hét évre rá a kanonokságot kapta kárpótlásul. Mint plébános nagyon egyhangú életet élt. Heggel 7-kor misézett, rendszeresen énekesmisét mondott. Utána elvonult a szobájába, elolvasta az újságokat, majd teológiai könyvekkel foglalkozott. Délben felült az asztalfőre s tanáros lendülettel leadta káplánjainak az aznap tanulmányozott dolgokat. A nyilvánosság előtt nem igen szerepelt. Mint kerületi esperes (1862-ig) elvégezte a szükséges plébániai látogatásokat, mint szentszéki ülnök (1862-ig) eljárt a tárgyalásokra s minden tekintélyét latba vetette, hogy indítványainak érvényt szerezzen. Tollat nem fogott kezébe, csak a szombathelyi Szentháromság szobor megáldásakor mondott beszédjét bocsátotta sajtó alá (1869). (Egyházi beszéd a Szent Háromság képe felszentelésekor. Szombathely 1896.) 1853-ban az Egyetemes Egyház c. cikkét közölte a Beligio. Dolgozott azonkívül egy nagyobb apologetikus munkán, amint azt Köherlnek bizalmasan megírta, de nyilvánosság elé nem került munkája. — Az emberekkel való érintkezésben kissé nyers volt. Megszokta a katedrán ülést, hol csak ő beszélt s mindenki más ellen-379