Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Negyedik rész: Adatok a Szombathely-egyházmegyei papság működésére vonatkozólag
A SZOMBATHELYI PAPSÁG IRODALMI TEVÉKENYSÉGE. ÍRTA: t KOVÁCS LAJOS, A RÓMAI MAGYAR INTÉZET TAGJA. Ép, mikor a nyomda gépei megkezdték Kovács Lajos dolgozatának szedését, érkezett Rómából a szomorú távirat, hogy a cikk írója hirtelen megbetegedett, genyes vakbélgyulladással operálják. Az orvosi beavatkozás sajnos megkésett, az egyházmegye ifjú reménysége 1929. június 7-én meghalt. Kovács Lajos 1905. július 30-án Szombathelyen született. Kora ifjúságától nagy hajlamot s tehetséget tanúsított a történelem kutatására. Budapesten a közp. papnevelő-intézet növendékeként végezte hittud. tanulmányait s ez idő alatt szorgalmasan búvárkodott a pesti könyvtárakban s a Nemzeti Múzeumban. „Savadétól Szombathelyig“ c. művével pályadíjat is nyert. Szívének forró vágya teljesült, mikor püspökének és Klebelsberg Kunó gróf vk. miniszternek bizalmából a Coll. Hungáriáim ösztöndíjas növendékeként az elmúlt év őszén Rómába mehetett. - E mű összeállításában sok adat felkutatásával volt segítségünkre. E mű szerkesztője azt remélte, hogy a következő kötetek összeállítása, főleg pedig az e műből kinövő monográfiák írása elsősorban Kovács munkája lesz. — A jó Isten másképen határozott. Jézus Szentséges Szívének ünnepén magához vette Kovács Lajos ifjú, tiszta lelkét. Testét kívánsága szerint Rómában temették el június 10-én; a hatalmas vatikáni könyvtárak s levéltárak közelében, a Sz. Péter-bazilika csodálatos kupolájának árnyékában várja a feltámadást. —- Megérdemli, hogy egyházmegyéje szeretettel őrizze meg emlékét, kegyelettel gondoljon az örök Róma földjében pihenő ifjú paptestvérre és néha-néha zarándokútjain egy virágszálat elhelyezzen sírján. A szerkesztő. Nemrégiben olvastam: Irodalomtörténetünk tanúsága, hogy a magyar kultúra központosított szerve a főváros. Ide gyüjtődik mindaz, ami kulturális szempontból érték és erő. A vidék, mint a jó búzatermő föld végzi örök magyar kötelességét, kitermi talajából a tehetséget és a tudást, de átadja 335
