Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
A farsangi napok gyásznapokká változtak. „Mindnyájan csak ide-oda járkáltunk, mint akik valamit keresnek, de nem tudják, hogy mit.“ A temetésre, március 3-án csak igen kevés pap jött öszsze a vidékről, iszonyú hófuvat miatt. A győri püspököt is az időjárás tartotta vissza. A temetést Kopsz János végezte. A koporsót — papság hiányában — tűzoltók vitték, a hívek beláthatatlan sokasága s a püspöki elemisták sorfala közt, feketével bevont égő gázlámpák között a sírbolt felé. „Menj alá gyarló testem“ — kedves dala volt a megboldogult főpásztornak. Most ezt énekelték búcsúztatására. Szabó Imrével egy feledhetetlen kedvességű, emberséges^ atyai lelkületű, derék magyar főpap szállt a sírba; és elköltözött vele egy korszak is az egyházmegye és a szeminárium történetében. 8. HIDASY KORNÉL KORA. Szabó püspök halála után Kopsz János helynök igazgatta az egyházmegyét. Az elsőévesek neki mutatkoztak be,1) s ő elnökölt a teológiai vizsgálatokon is, hacsak betegség vissza nem tartotta.2) Az 1882—3. iskolai év elején ő nevezte ki Limperger Florist Schmidt Ferenc dr. utódjává az egyházjog őstörténet katedrájára. Ebben a tanévben halt meg Busies Pálr a szemináriumnak volt vicerektora (1882. dec. 30.) s nem sokkal utána Krötzl Nándor, akit elvitt a vérhányás, mielőtt prefektusi hivatalát elfoglalhatta volna. A kispapi évkönyv a becsületesség példányképének nevezi őt.3) Utána Ivanóczy Ferenc lett a prefektus, aki nemrég (1882) végezte tanulmányait a budapesti egyetemen. Ennek az iskolai évnek legkimagaslóbb eseménye volt Hidasy Kornélnak, az 1883. március 15-én prekonizált szombathelyi püspöknek megérkezése székvárosába: ápr. 30-án. A püspök érkezését részletesen és élénken leírja a kispapok jegyzőkönyve. Természetesen ők is résztvettek a fogadáson és az intronizáción s a nagy és szokatlan élmények meg2) TP. 1883. febr. 8. 2) TP. 1883. febr. 3. 3) KP. 1883. jan. 25. 251
