Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

kapták Jelküket. A rengeteg nép, a sorfalat álló diákok, a díszes fogatok robogása, az összegyűlt előkelőségek csapata, az új főpásztor majesztatikus alakjának megpillantása, mind mély hatással lehetett kedélyükre. Kopsz e. püspök nemcsak a papság, hanem kifejezetten a növendékpapság nevében is köszöntötte a nagy ovációval fogadott főpásztort s a papsággal együtt a klerikusok lehettek az elsők, akik a fogadóteremben az új püspök előtt tiszteleghettek.

Május 1-én a hercegprímás érkezett meg: Simor János. Az ő fogadása is ünnepélyes és izgalmas volt. Nyájasságáról, kedves tréfálkozásáról megemlékezik a protokollum.

Május 3-án, az intronizáció nagy napján a papnövendékeknek a szokásos szerep jutott. A legkisebb szerepekben asszisztáltak, énekelték az ,,Ecce sacerdos“-t, az ,,Ó életünk reménye“ kezdetű szép Máriadalt, amelyről már tudták, hogy a Mária-tisztelő püspöknek kedvelt éneke. A szertartás alatt az „Unguentum in capite“ antiphonát énekelték.

Csaknem 1 óra volt már, mire hazaértek.

Ezen a napon a kispapok az emeleti ebédlőben étkeztek. A földszinti refektóriumban hatvan személyes teríték, finom borokkal, pezsgővel megrakott, díszes asztalok várakoztak előkelő külső vendégekre.

Másnap, május 4-én már rendesen folytak az előadások. Simor hercegprímás ugyan átjött a szemináriumba, de csak egy percre. Megtekintette az első múzeumot s azután rögtön távozott.

Az új főpásztor május 14-én, pünkösdhétfőn jött először szemináriumába. „Megtekintette, megvizsgálta a papnevelde helyiségeit, bútorzatát s a növendékpapok közül többet nyájas atyai megszólítással kitüntetvén, atyai szeretetéről és gondoskodásáról biztosította úgy a papnevelde elöljáróit, mint növendékpapjait.“

Június 17-én viszont, tanév végeztekor, régi szokás szerint, a klerikusok tisztelegtek főpásztoruknál, elöljáróik vezetése mellett. A buzgó püspök ezt az alkalmat is fölhasználta, hogy üdvös atyai intelmekkel fölvértezze fiait. Mindeniknek ajándékozott egy szép latin imakönyvet és atyai áldással bocsátotta őket a szünidőre.

A szentéletű aszkéta püspök valóban új korszakot nyitott meg az egyházmegye, s annál inkább a szeminárium tör252