Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
jelent, „hogy lássuk, — mint mondá, — mily nagy súlyt fektetek a tanításra.“1) Sokszor ilyenkor ott maradt az ebéden is, beszélgetett ezzel is, azzal is, kérdezősködött a kosztról, megízlelte a kenyeret,2) s egy-egy jólsikerült beszéd örömére feketekávét rendelt a kispapoknak. Ha pedig látta, hogy valaki nem eszik egy ételből, mást hozatott számára.3) Akkoriban a harmad és negyedévesek átmentek olykor a püspöki elemi iskolába, hitoktatást tartani. Ilyenkor természetesen a püspök is ott volt és meghallgatta próbálkozásaikat.4) Vizsgákon is jelen volt. Ha betegeskedett, a kispapok mentek át a püspökvárba, hogy elnöklete alatt vizsgázzanak. Átjött a kispapok lelkigyakorlataira is, melyeket egészben, vagy részben meghallgatott. A lelkigyakorlatokról készített jegyzeteket, az u. n. fruktusokat bekérte, átolvasta, megjegyzéseit megtette rájuk.6) A kispapok is átmentek hozzá. Veni Sanete után elöljáróikkal együtt mindig átmentek a főpásztorhoz tisztelegni. Szent Imre nap előtt névnapot köszöntöttek nála. Ilyenkor a főduktor felköszöntő beszédet mondott, a kispapok pedig különböző dalokat („Mi fénylik,“ „Debrecenben diszlik,“ „Szárnyat olts fel“) is énekeltek tiszteletére négyhangon.'’) Mikor este a püspökhöz vendégek érkeztek, áthivatta a kispapokat, hogy azok is meghallgassák énekeiket. Ilyenkor bort is adott a dalos kispapok elé, száraz torkuk felfrissítésére.7) A papnövendékeknek jó dalárdájuk volt, mely nemcsak temetéseken, körmeneteken, püspöki miséken szerepelt válogatott énekeivel, hanem profán dalokkal is kedveskedett a magyaros, nótaszerető megyéspüspöknek. AZ ELLÁTÁS. A püspöknek ez az emberséges és világszerető bánásmódja ragadt az elöljárókra is. Alaposan megenyhült a „Clericus debet torqueri“ elv, amellyel a régieket csúfolták. Soha *) *) KP. 1879. márc. 27. 2) KP. 1878. okt. 10. 3) Borsódy János közlése. 4) KP. 1878. nov. 9—nov. 13. 5) KP. 1878. okt. 13. 6) KP. 1874. nov. 4. 7) KP. 1879. nov. 4. 242
