Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

1866. október 18-án meghalt Scitovszky János hercegprímás. Itthon Szenczy püspök mondott érte gyászmisét.

1867. február 19-ike örömnap volt a nemzet és a hazafias kispapok életében. Király és nemzet kibékülését ünnepelték. Örömujjongás volt észlelhető mindenütt, az ebédlő is harsogott az éljenektől, melyeket a főduktor intonált. Este 6 órakor maga a püspök tartott a székesegyházban hálaadást sok nép jelenlétében. Június 8-án apáti misével és Te Deum-mal ülték meg a király koronázását. A püspök Budán volt a koronázási ünnepélyen. Már június 5-én megkezdődött annak örömére a pihenés. A lelkesedés mindenkit magával ragadott. A duktor jelentése végén leírja az egyház imáját a királyért: „Virtutum etiam omnium percipiat incrementa!“ Az utca éljentől volt hangos s ebéd alatt a kispapok refektóriuma is.

1868. április 23-án hálaadó istentiszteletet tartottak annak örömére, hogy Erzsébet királynénak gyermeke született.

Április 27-én az elöljárók tisztelegtek a püspöknél, akit a király valóságos belső titkos tanácsosává nevezett ki.

Az új kitüntetést nem sokáig élvezhette a püspök. Betegeskedni kezdett.

Mikor 1869. február 19-én este a vacsora alatt megkondult a nagyharang, mindenki tudta, mi történt. Szívet rendítő hangja elnémította a kispapokat. „Mint varázsütésre hagyták el helyüket és felállva, rövid, de szívből fakadt ájtatos imát röpítettek az egek Urához ama lélek üdvéért, mely testi porhüvelyét hosszú és munkás fáradozás után itthagyandó vala, hogy elnyerje ama jutalmat, melyet az Üdvözítő az igazaknak Ígért.“

Sejtelmük valóra vált.

„Nagyméltóságú Szenczy Ferenc megyéspüspökünk v.

b. t. t. hosszú, de keresztény léleknyugalommal tűrt betegeskedés után, élte 69-ik évében a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után az Urban elszenderült.“

Vasárnap (február 21-én) reggel hat órától esti hat óráig két-két kispap virrasztott a püspökvár dísztermében felállított ravatal előtt. A temetésen a kispapok négyhangon énekelték a „Zokogva zeng“ kezdetű gyászéneket. A sírbolt előtt pedig a „Szent előttünk“ kezdetű kardalt.

Az egyházmegye árvasága tíz hónapig tartott.

239