Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

Október 15-én egy fiatal papot temetnek. Egyed Imre nemrég még a kispapok duktora volt, felszentelése után zalaegerszegi káplán lett s meghalni hazajött Szent Márton faluba. A kispapok négyeshangú gyászéneket zengenek temetésén. Hatan emelik vállukra koporsóját. Október 22-én egy másik szomorú temetésen vesznek részt a kispapok. Szaniszló József prépostkanonokot teszik örök nyugalomra. A megboldogult hosszú időn át volt a szemináriumnak szeretett lelkiigazgatója. A „charitate et serenitate insignis“ kanonok halála 72 éves korában következett be. Temetésén rengeteg nép vett részt s volt tanítványai közül sokan bejöttek vidékről is. A kispapok négyhangon énekeltek temetésén és őszintén meggyászolták az elköltözöttet. „Utinam virtutum tuarum, pia anima, exemplo incendamur.“

Ebben az időben kilép a szemináriumból egy nyolcadikos „oblectamenta mundana cupiens.“1) Pestről pedig hazaküldik egyik kispapunkat „propter defectus disciplinares.“2) Ebben az időben a püspök több harmadévesnek megengedte, hogy a negyedévről magánvizsgát tegyenek.3) Május 3-án a a ferencesekkel együtt ünnepelték a kispapok a japán ferencrendi vértanuk szenttéavatását. Szentmiséjükön négyhangon énekeltek.

Az 1863—64-iki iskolai év új lelkiigazgatóval (Bődy Antal dr.) és új dogmatikai tanárral (Berger Ignác dr.)< kezdődött.

1865. január 11-én jegyzi fel a tanári jegyzőkönyv, hogy a rektor szigorúan megfeddette az első múzeum lakóit, „bor titkos behozatala és a papi józansággal homlokegyenest ellenkező kihágás miatt.“

1865. április 30-án hirdette ki a püspök klasszikus beszédben a jubileumi évet, melyet IX. Pius pápa a Syllabusnak és a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának örömére elrendelt.

1865. október 18-án temettek egy fiatal papot, Lóránt Imre szenttamási káplánt a székesegyház kriptájába, ki még másfélévvel ezelőtt mondta újmiséjét.

0 TP. 1862. okt. 23.

2) TP. 1862. dec. 13.

3) TP. 1862. jún. 30.

238