Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története
A kispapokat borzasztóan elkeserítette ez a fölösleges évveszteség. A duktor abban az évben egy szót sem jegyzett a jegyzőkönyvbe. Utóda is, aki rövid egy oldalon foglalja össze annak az évnek eseményeit, hozzáteszi: ,,Roga, mi clerice, Deum, ne et tibi simile quid eveniat.“1) Volt aki „úgy látszik“ e miatt búcsút is mondott a papi pályának. A két premontrei növendék sem jött vissza többé a szombathelyi szemináriumba. Tanulmányaikat máshol folytatták.2) Két papnövendék mégis szentelésre került. Az egyik horvát nyelvtudása miatt, a másikat apát nagybácsija, a jánosházi plébános (Hosoff István) pártfogolta és fogadta föl másod káplánjának.8) Mikor Balassa elfoglalta püspöki székét, Kráncsics József volt az intézet rektora 1840 óta, Szaniszló József volt a lelkiigazgató, Szenczy Ferenc dr., Vadász Ferenc, Nagy János dr. és Boros Károly dr. a tanárok. AZ ELÖLJÁRÓK. A tanári kar tehát igen derék, kiváló emberekből állott. Szenczy tanári buzgóságára jellemző, hogy kispapjait akkor is tanítgatta, mikor már mint rektor és kanonok másnak engedte át katedráját. A negyedéves növendékek vacsora után rendesen bementek a rektorátusba és a tudós professzor zsoltárokat magyarázgatott nekik, hogy így előkészítse őket a breviárium méltó imádkozására.4) Tudományos elmélyedéseinek különben szép emlékei a szemináriumi könyvtárban azok a jegyzetek is, amelyekben a folyóiratok cikkeit kivonatolta. Szaniszló Józsefet különösen jóságáért és szónoki tehetségéért dicsérik kispapjai. Az évkönyvek következetesen nagy melegséggel írnak róla. Mikor megbetegszik, pl.: „Forró óhajtásunkat nem hallgathatjuk el, hogy gyengélkedéséből mielőbb felgyógyulva ismét köztünk szemlélhessük.“5) Mint az olvasótársulat igazgatója, ő vezette be a székesegyházban az adventi és nagybőjti szombati szentbeszédet és olvasó ‘) KP. 1844. s) U. o. s) U. o. а) Kp. 1851. márc. 2. б) Kp. 1847. nov. 21. 217
