Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

munkát láttak az óriás építvény állványain s nem egyszer látták a püspököt magát is, aki naponta sokszor ment át az építkezés megtekintésére. Mikor pedig a katedrális falai kibontakoztak a cölöperdőből, nagy lehetett az öröm és még nagyobb a vágy, hogy a nagytemplomot egyszer belülről is készen láthassák.

A püspököt sokszor látták a kispapok maguk közölt. Erre vallanak Csergits Simon felsőlendvai plébános gyászoló költeményének e sorai:

Ti is, Nevendékek, ti keleti Rózsák!

Égnek áldoztatott szagos liliomkák! írjátok a nevét gyenge szivetökre,

Mert ő is vigyázott a ti lelketökre.

Soha nem jár annyit juhász az aklyánál,

Sem a méhés gazda szagos méh házánál,

Amennyit ő jára a ti házatokban,

Hogy jót tanuljatok iffiuságtokban.

Ti mindég szem alatt, mindég a szivében Voltatok éjjel is emlékezetében ...

Mondjátok el éltét leendő ifjaknak,

Mert példa és tükör kicsiny és nagyoknak.1)

A nagy püspökből, bármennyire a tettek embere volt is, aki erélyt és szigorúságot tanúsított az egyházmegye megalakításainak harcaiban, jóság áradt rájuk. Kispapjaihoz intézett írásaiból, szabályaiból ma is az atya hangját érezni ki, kinek az élet nagy harcai után a kispapság ,,paterni cordis nostri solatium, germen et corona nostra.“

Annál döbbenetesebb volt Szilynek 1799. január 2-án beköszöntött halála. A kispapok, mint elsárguló protokollumok panaszából és gyászdalaik bánatos hangjából következtetni lehet, érezték, hogy legjobb atyjukat veszítették el benne.

2. HERZAN FERENC GRÓF BÍBOROS KORA.

Szilv halála mélyen megrendítette a papnövendékeket. Aki érezni tudott, érezte, mit veszített benne az egyházmegye. A kispapok gyásza sok szép versben virágzott ki, melyekben *)

*) Nagym. felsőszopori Szily János őexc. halálát kesergő versek. Nyomtattatott Szhelyen: a szerző érdemeit a közönséggel közleni kívánó t. nevendék papság költségein. 1799.

190