Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Második rész: Dr. Székely László: A szombathelyi szeminárium története

Szabó Endrének is el kellett hagynia rektori állását, mert a vizsgán helytelenítette egy kispapnak azt a tanárjától tanult állítását, hogy a pap sohase polemizáljon. A szeretett rektor távozása igen meghatotta a növendékpapságot. „Fájdalmasan kísérte ki valóságos atyai gondviselőjét Deák és magyar eklogákhan zokog a veszteségen. Nem volt Pozsonyban egy növendékük, ki Szabó Andrást nem tisztelte, nem szerette volna, tudományosságáért, szelídségéért, kegyességéért.“1)

A pozsonyi kispapok kezdetben ellenálltak a jozefinista tanoknak. Mikor egy tanáruk dogmaelleneset állított, mintegy összebeszélve hangzott felé a schola padjairól: „Repete! Est contra dogma!“ Hiába futott a tanár a főigazgatóhoz, hiába kaptak onnan is szidást: a bátor kispapok kijelentették, hogy az anvaszentegvházra inkább kell hallgatniok, mint tanáraikra s délután, mikor a tanár megismételte hitellenes állításait, otthagyták a termet.2)

Mégis beszivárgott idővel többek lelkületébe a jozefinizmus. „A francia nyelv tanulásával és francia könyvek olvasásával — írja Fejér György — fölkapott köztünk egy idő óta a Voltairizmus és illuminatismus, a szabados gondolkozás.“ Megszűnt a lelkiigazgatói állás, ahelyett fiatal prefektusok, vagy ötödéves kispapok prédikáltak. Az egyik szószékről magasztalta kispaptársainak az illuminatismust. Voltak, akik Voltaire-idézeteket írtak az iskolapadokra is. Az elöljárók jószóval és szigorral igyekeztek rájuk hatni, ötöt el is távolítottak a papi pályáról.3)

Érthető, mily szorongva aggódott az egyházias érzületű Szily püspök, mikor ily nagy veszélyben tudta az övéit. Azért igyekezett velük az érintkezést fenntartani és levelekkel ápolni bennük az egyházias szellemet. Atyai szeretetének és őrködésének megható bizonyságai azok a levelek, amelyeket a szombathelyi püspöki levéltár őriz.

Zanathy nevű kispapja beszámol a pozsonyi élményekről. Csodálja, mily hamar berendezkedtek, dicséri az elhelyezést, a szombathelyi kispapok összekerültek, meg van elégedve a koszttal, ha nem is lehet annyi ember számára úgy *)

*) A „Religio és Nevelés“ 1846. I. 39. írja „Egy vén posoni növendékpap" „Visszaemlékezés a posoni közönséges papnevelő házra“.

2) U. o.

3) U. o.

176