Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

Különösen három dolgot hangsúlyoz: Isten igéjének hirdetését és hallgatását, a szentségeknek méltó kiszolgáltatását és használatát, végül az isteni jogon megállapított hierarchiai rend szerint való kormányzást és engedelmességet.

Mint püspök egyedül és kizárólagosan az egyháznak, egyházmegyéjének, papjainak és híveinek szentelte életét és mindenét. Engedelmes fia volt az egyháznak, a pápának, jóságos atyja papjainak, bölcs főpásztora híveinek.

Főpásztori üdvözletében foglalt Ígérete és programmja szerint a főpásztori tanítói kötelezettséget, amint csak gyenge testi ereje és ideje megengedte, lelkiismeretesen és örömmel teljesítette. Gondos előkészület, ima és elmélkedés után pontosan kidolgozta és leírta szentbeszédeit. Nagyobb ünnepeken, kiváltképpen Mária ünnepeken előszeretettel lépett a szószékre. Adventi és nagybőjti vasárnapokon többízben tartotta a püspöki székesegyházban a plébániai prédikációkat. Amikor csak főpásztori kötelezettségei, bérmálások és hivatalos egyházi látogatások alkalmával, székhelyétől el nem vonták, kispapjainak a májusi elmélkedéseket és intelmeket nem egy alkalommal maga személyesen tartotta a szemináriumban egész május hónapban napról-napra. Előadása, komoly, előkelő, mélyen járó, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, áhítatot gerjesztő, kenetteljes volt, feltűnés, hivalkodás nélkül, egyedül az egyház, a szentírás és hagyomány tanítására, útmutatására támaszkodva és a halhatatlan lelkek örök üdvösséget szem előtt tartva.

Egész fellépéséből kitűnt, hogy minden szava komoly elmélkedés és megfontolás gyümölcse, melyet mint a gyöngvkagyló az igazgyöngyöt, lelke belsejében érlelt meg és tárt hívei lelki javára eléjük. Prédikációi, intelmei, elmélkedései szinte lenyűgözhetetlen hatással voltak a hallgatókra, akik mindannyian egy szent lelki ember kristálytiszta meggyőződésének megnyilatkozása gyanánt tisztelettel fogadták, hallgatták minden szavát és senki mély megilletődés és lelki haszon nélkül nem távozhatott az ő prédikációiról.

De nemcsak a szószéken, a nyilvánosság előtt oktatott, tanított, prédikált ilyen krisztusi módon, hanem szűkebb körben, a magánérintkezés közben, négyszem közt is mindenkor, mikor papjaival, vagy híveivel érintkezett. Pedig erre is sok, kedvező alkalma kínálkozott.

9’

131