Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

Egész éven át napról-napra délelőttönként az ebéd ide­jéig nemcsak szívesen fogadta hívei és papjai látogatását, hanem egyenesen megkövetelte papjaitól, hogy minden év­ben legalább egyszer előtte megjelenjenek és lelkipásztori munkájukról és saját papi életükről neki részletesen, fiúi biza­lommal beszámoljanak. Kimondhatatlan az a lelki haszon, mely ebből papjaira és általuk közvetve a hívek lelki életére hárult. Nem közönnyel hallgatta meg híveinek, különösképen papjainak ügyes-bajos dolgait, a hívekkel, hatóságokkal, köz­ségekkel, tanítókkal való viszonyát, az élet legkülönbözőbb terein felmerülő kisebb-nagyobb küzdelmeit, harcait, törek­véseit, terveit, hanem ellenkezőleg a legnagyobb érdeklődés­sel és mesterkéletlen közvetlenséggel tárgyalt és foglalkozott ezekkel, sőt egészen magáévá tette papjainak minden, akár kisebb, akár nagyobb jelentőségű ügyeit, melyeket eléje ter­jesztettek. Papjainak magán, lelki életét ilyen alkalmakkor nem a bírói joghatóság parancsoló szavaival, hanem a gyen­géden érző lelkiatya és vezető irányító tanácsai és útmuta­tásai szerint intézte el. Behatóan tudakozódott és érdeklődött, miképen teljesítik papjai papi kötelezettségeiket: a breviáriu­mot, elmélkedést, szentgyónást, lelkiismeretvizsgálást, szent­séglátogatást, lelki olvasmányt, rózsafűzért, egyéb imákat, szóval miként használják a pap lelkiéletét fenntartó és fej­lesztő természetfölötti eszközöket. Mivel maga is lelkiember, az ima és elmélkedés mestere s elméletben, gyakorlatban egy­aránt magasan kiművelt lelkivezér volt, mindenkor a legböl­­csebb, legcélravezetőbb irányítást adta meg e tekintetben is papjainak és pedig a leggyengédebb, aggódó atyai szeretettel. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy papjai lelki életet éljenek, mert meg volt róla győződve, hogy az áldásos lelki­pásztori tevékenységnek alapja, forrása és legnélkülözhetetle­nebb biztosítéka a papnak feddhetetlen, tiszta, kegyelmi élete, melyet holmi természettől nyert, vagy nevelés révén szerzett modoroskodással, udvarias ügyeskedéssel vagy nagyhangú közéleti tevékenységgel pótolni és helyettesíteni nem lehet. A papi méltóság becsét papjaiban személyválogatás, vagy másokban irigységet és féltékenységet keltő kedvezések és jogosulatlan előnyök nyújtása nélkül mindenkor egyformán tiszteletben tartotta. Soha még köztudomás szerint hibás pap­jairól sem nyilatkozott megvető vagy megalázó módon, anél­kül, hogy a kifogásolni valót helyeselte volna. 132

Next

/
Thumbnails
Contents