Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VIII. Dr. Tauber Sándor: Hidasy Kornél

hogy a többi nyugati európai állam mintájára nálunk is kikerülhetetlen és elodázhatatlan ennek a problémának a liberálizmus szellemében való megoldása az egyház tanításának és jogkörének sérelmére. Hidasy egyik idevonatkozó előterjesztésében teljesen korrektül fejtegeti és védelmezi e téren is az egyház kétségbevonhatatlan jogkörét és változatlan hitelveit.

Ismeretes volt a kultuszminisztériumban és az egész kormányban Hidasynak szigorúan az egyház tanaihoz és jogaihoz ragaszkodé) állásfoglalása és felfogása ebben és más egyházi vonatkozású ügyekben is. De ezt mindenki csak tisztelte és értékelte benne. Jól tudták, hogy az egyház tanaiból és elveiből jottányit sem tágít. De ismerték az ő mocsoktalan, feddhetetlen papi jellemét és életszentségét, erényeit, önzetlenségét, hozzáférhetetlenségét is és ezek őszinte nagyrabecsülését, mély hódolatot és tiszteletet váltottak ki mindazokban, akik őt közelebbről ismerték és vele gyakrabban érintkezhettek.

Ezért, mikor a szombathelyi egyházmegye a népszerű és közkedveltségnek örvendő Szabó Imre halálával árvaságra jutott, sem az apostoli királynál, mint főkegy úrnál, sem a kormánynál nem ütközött nehézségbe, sőt teljes elismerésre és örvendetes tetszésre talált Simor János bíboros-hercegprímás abbeli óhaja és előterjesztése, hogy Hidasy neveztessék ki a szombathelyi püspöki székre.

Az apostoli király, I. Ferenc József 1882. október 8-án nevezte ki szombathelyi püspökké, XIII. Leo pápa pedig 1883. március 13-án prekonizálta Hidasyt, akit még ugyancsak XIII. Leo pápa később római grófi és pápai trónálló méltósággal tüntetett ki. Püspökké szentelése és püspöki székébe való beiktatása 1883. május 3-án nagy fénnyel ment végbe a szombathelyi székesegyházban. Mindkét funkciót szeretetének és nagyrabecsülésének jeleként maga a bíboros hercegprímás, Simor János, Hidasy jó ismerője és atyai barátja végezte.

Főpásztori üdvözletében, melyet püspöki székének elfoglalásakor egyházmegyéje híveihez intézett, ihletett szavakkal vázolja azokat a kötelességeket, melyeket mint püspöknek teljesítenie kell és egyúttal mindazt, amit az egyház utasítása szerint mint püspök híveitől kíván.

130