Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre

Ki, mert sok pénze van, sokat megszerezhet.

De észt vagy tudományt pénzen mégsem vehet. Tudomány és erény, — ez az, mi gazdagít,

Az élet utjain vezérel, boldogít.

Ki erre szert teszen, ne féljen semmitől.

Erőt, vigasztalást merít önkebliből.“1)

A záróvizsgálatokon a legtikkasztóbb hőségben is bámulatos kitartással vett részt. Reggeltől délig, délután háromtól hatig a vizsgákon folyton figyelt s közben maga is szelíd modorban kérdezgette a tanulókat. Vizsga után a tanítónak ünnepélyesen köszönetét mondott fáradozásáért és a padok elé menve néhány nyájas szót intézett a tanulókhoz.

Fáradalmait püspöki kertjében szokta kipihenni. Egyik vizsga után valaki ezt a megjegyzést tette: „Nagyon kifáraszthatják Méltóságodat ezek a vizsgálatok.“ A püspök így válaszolt: „Bizony megtörnek, mert hát vénül az ember! Hanem azért szívesen teszem, sőt el nem engednék egyet is; mert hát ilyenkor szedem a kamatot, még pedig uzsorás kamatot tőkéim után.“

Tanítóit szerette és megkülönböztette mindenütt; nyilvánosság előtt, saját termeiben, nagy és kis urak előtt egyformán.

Főpásztori körlevelei is bizonyítják, hogy a tanügy mennyire szívéhez volt nőve. Majdnem mindegyikben az iskolát ajánlotta melegen papjai figyelmébe. Mindjárt első beszédében, melyet (1869. dec. 14.) mint püspök intézett a hívekhez, világosan jelezte a maga álláspontját: „Kedves szülők! Szívem gyorsabban dobog, midőn gyermekeitekre gon-1) A Szabó püspök által szerzett versek között legnépszerűbb lett e Máriaverse, melyhez Mátrai Gábor 1854-ben szép dallamot komponált:

Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk:

Öt, ki által Isten annyi Szent malasztja szállá ránk, Kit fiának nagy kegyelme Kezdet óta őrizett,

Akihez a legparányibb Bűnhomály se férkezett.

Mindazok közt, kikre Éva Megcsalatva bűnt hozott,

És a bűnnel a halál és Kárhozat leszármazott:

Márián magán nem ejte Eredeti bűn sebet,

Kit megóva kára ellen Égi védő pajzs fedett.

Üdvözölt légy, feddhetetlen Tisztaságú Szűzanya!

Élet, nem halál leánya, Boldogasszony Mária!

Tiszta vagy te, mint a harmat, Mely egekből gyöngyözött, Sérthetelen liliomként Állsz a bűntövis között. (Szerk.)

106