Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története II. 1777-1929 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1844 - 1929) - VII. Füssy Tamás: Szabó Imre
dolok. Istennek legdrágább ajándékai azok, szívetek vérétől fakadt bimbók, melyeken az Istennel való hasonlatosság dicsfénye sugárzik . . . Gyermekeitek előttem is kedvesek és drágák; e naptól fogva én is osztozom szülei gondjaitokban, mert osztozom felelősségtekben is. Én is óhajtom, hogy gyermekeitek a világi tudományokban és míveltségben kellő előhaladást tegyenek és evégre tehetségem szerint szívesen közremunkálok, mert óhajtom, hogy gyermekeitek értelmes és becsületes emberekké, a szeretett hazának hasznos polgáraivá képeztessenek. Hogy ez szilárd alapon eszközöltessék, én mindenek előtt szükségesnek tartom, hogy a hitigazságokban és általán a vallási ügyekben alapos oktatást nyerjenek. Erre ügyelni, hatni első sorban az én kötelességem .. Eszménye volt, hogy a világi tudományokban való tanítás mellett az oktatás vallásos és nemzeti legyen. Még mielőtt a kormány a nem magyar lakta vidékeken a magyar nyelv tanítását elrendelte volna, Szabó Imre püspök már gondoskodott arról, hogy egyházmegyéje német és vend iskoláiban a magyar nyelvet tanítsák. 1876. január 1-én kelt körlevelében így ír: „Midőn az új év kezdetén összes papságomnak híveikkel együtt a minden vigasztalás atyjától legkívánatosabb lelki és testi áldásokat kérnék, nem mulaszthatom el őket főpásztori szeretetem egész melegével fölhívni, hogy lélekben járó hivatásuknak minden irányban lehető legjobban megfelelni törekedjenek. Különösen kérve-kérem mindnyájokat, hogy szeressék az oskolát s a serdülő nemzedék tanítását és vallás-erkölcsi nevelését hűséges gonddal és kitartó szorgalommal vezessék; mit midőn ismételve leikökre kötök, nem mulaszthatom el figyelmüket egy fontos körülményre fölhívni, melyre egyébiránt közölök többeket egyenkint már ismételve figyelmeztettem s ez az, hogy születésökre nézve nem-nuigyar ajkú híveim gyermekei a magyar nyelvben elméletileg és gyakorlatilag ernyedetlen szorgalommal taníttassanak . . . Mindnyájokat kérem, magyarázzák ezt meg mindazoknak, kik lelki vezetésük alatt állanak, hogy hazánkban a jogegyenlőség folytán minden közszolgálati pálya a legszegényebb német, vend, horvát ajkú ember fia előtt is nyitva áll s ha a kellő képességet megszerzi, a magyar nyelvet megtanulja, bármely pályán nyerhet alkalmazást, sőt azon fokonkint fölebb és fölebb mehet. — Tudom, hogy még mindig vannak megyém területén 107
