Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
archeológia megteremtőjét, a pesti egyetem tanárát1), hogy vizsgálja át az összegyűjtött anyagot s annak felhasználásával írja meg Szombathely történetét. A jeles tudós készséggel tett eleget Szily felszólításának s éveken át tartó munka eredményekép 1791-ben a püspök költségén megjelent nagyszabású műve, mely Szombathely történetét a legrégibb időktől 1791-ig 9 könyvben ismerteti; 21 rézmetszetű tábla díszíti e müvet, melyeken Schönvisner a Szombathelyen kiásott régiségek legértékesebb darabjait mutatja be.2) A történettudomány mai művelői is a legnagyobb elismeréssel hajolnak meg e mű abszolút tudományos becse előtt. „Alapossága, abszolút értéke, stílusa miatt halhatatlanságot biztosít szerzőjének . . . szerzője az archeológia akkori állásához képest csodát művelt vele“ — írja Fettieh Nándor.3) Kevés város dicsekedhetik hazánkban ily monográfiával, amilyennel Szily székvárosát megajándékozta.4) * * * Az év nyarán a szeminárium két ifjú tanárát, Bőle Andrást és Czuppon Györgyöt Bécsbe küldi, hogy magukat a német nyelvben és szaktárgyaikban tökéletesítsék. Velük Oá Schönvisner István aláírása. 9 Schönvisner István Eperjesen szül. 1738-ban, 1756-ban belépett a Jézustársaságba, a rend feloszlatása után világi pap, 1780-ban a pesti egyetemen a régészet tanára, 1794-től kezdve az egyetemi könyvtár igazgatója, 1802-ben nagyváradi kanonok; meghalt 1818-ban. Szilynek Schönvisnerrel e mű ügyében folytatott levelezése s a mű eredeti kézirata a szombathelyi papnevelő intézet könyvtárában van. 2) „Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem studio et opera Stephani Schoenvisner AA. LL. et Phil. Doct. in Reg. Univ. Hung. Antiquit, et rei Num. Prof. pubi. Bibi. Cust. Presb. Archidioec. Strigon. Pestini, MDCCXCI. Trattner. (4-r. XVIII-j-384+21 rézm. tábla.) 3) Fettieh N.: Colonia Claudia Savaria. 3. 1. 4) „Commentarios meos de rebus Sabariensibus cum Nomini Tuo, Illustrissime Praesul, inscribo, facio id prorsus, quod ii solent, qui beneficium auctori, a quo id profectum est, in acceptis referunt. Te enim hortatore iis conscribendis me accinxi; vetustissima, et medii aevi monumenta, quibus iisdem pondus accederet, abs Te mihi suppeditata sunt; Tua denique liberalitate, ac munificentia iidem in lucem publicam prodeunt...“ (Schönvisner művét Szilynek dedikáló soraiból.) 89